Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Ivánfyné Balogh Sára: Köszöntőkártyák az empire és biedermeier korból

S) i e trüber. Sín ' , * tubmi

g f ran}/ $ttpf), een 53flb<r»«cf. 1. kép. Könyvcímlap 1805-ből a köszöntőkártyákéhoz hasonló gyakori motívummal amikor első házasságából származó fia, Procopius Béla, az athéni magyar követség ügyvivője, anyjának halála után a gyűjtemény iparművészeti tárgyait ajándékozási szerződéssel múzeumunknak juttatta.

2 Az ajándékozási szerződésben részletesen felsorolt tárgyak között a VI. pont alatt: Biedermeier tárgyak gyűjteménye címszóval egyéb tárgyak között szerepel 803 db különböző üdvözlő lap 1000 pengő értékjelzéssel. Ez az összeg abban az időben a gyűjtemény komoly értékét dokumentálja.

3 Ezt a kicsiny lapokból álló s különös vonzerőt kifejtő gyűjteményt Procopius-Perlepné éppen lakóhelyén, Grácban állíthatta össze a legnagyobb szakszerűséggel, mert itt a múlt század első évtizedeinek emlékeivel léptennyomon találkozhatott, ezeket az emlékeket műkereskedelmi kapcsolatok révén is szisztematikusan gyűjthette. ,,

Wunschkarte" vagy ,,

Billet" gyűjteményünk darabjai koruk társadalmi érintkezési formáinak tükrözői, sőt továbbmenve, az empire és biedermeier kor 2 240/1927. sz. I. M. ügyirat. 3 Összevetve ezzel az adattal azt, hogy a bécsi Á. Heck-féle XVIII. sz. antikvár katalógus egy hasonló terjedelmű kollekciót 3000 svájci frankért kínál, másik adatot is kapunk az Iparművészeti Múzeum köszöntőkártya gyűjteményének hozzávetőleges értékéről. A katalógus nem visel ugyan évszámot, de hivatkozik már Pazaureknek. „Biedermeier Wünsche" c. alapvető munkájára, ami évszám nélkül 1906 körül jelent meg. Az a tény viszont, hogy svájci frankban adja meg az értéket, arra vall, hogy inflációs időkben látott napvilágot a katalógus — tehát 1920 körül, amikor a svájci frank standard valutának számított mindenütt.