Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Ivánfyné Balogh Sára: Köszöntőkártyák az empire és biedermeier korból

2. kép. Alt-Wiener Stickmuster sorozatból biedermeier hímzésminta kis köszöntőkártyáiról leolvasható az akkori idők szemléletmódja, egész életvitele. De jelezni kívánjuk mindjárt az elején azt is, hogy a gyűjtemény nagy részét Periepék Ausztriában gyűjtötték össze, így az anyag a Monarchia német nyelvterületéről való és csak elvétve akad benne magyar darab. így a honi vonatkozásokat is ebből a szemszögből érintjük csak. Az újévi köszöntőkártya ajándékozásának szokása nagy múltra tekint vissza. Az első nyomtatott üdvözlőkártyák mindjárt a könyvnyomtatás és rézmetszés feltalálása után, a XV. század második felében jelennek meg és ezek reprodukciói közül több ismeretes is. A legszebb 1466-ból való E. S. mester jelzésével. Ezek a kártyák kezdetben vallásos tartalmúak, a főalak a kis Jézus, mellette rendszerint ékszeres láda, lelki ajándékok szimbolikus ábrázolásával, de az egykori rövid, tömör kívánság a mondatszalagon ,,Ein guot selig jor" a századok folyamán oly terjedelmessé vált, hogy a kártya alakja már nem tudta felvenni a szöveget, valóságos plakát nagyságúra kellett felnagyítani, s falra, vagy ajtóra került a házi áldások őseként. A XVIII. században az üdvözlő- vagy köszöntőkártya a társadalmi szokások következtében teljesen elvilágiasodik. Az általunk tárgyalt köszöntőkártya virágzásának ideje már a XVIII. század utolsó éveiben kezdődött és lényegében a XIX. század 40-es éveiig tart. Senefeldernek a sokszorosítás terén elért és az egész világon elismert eredményei a köszöntőkártya elterjedésében is nagy szerepet játszanak. 8:3