Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Molnár László: Reformkori hímzések és kézimunkák az Iparművészeti Múzeumban
tette a „kézimunka mintalap" elkészítése. A lapocskák osztrák eredetűek voltak, és már a XIX. század elején előfordulnak, majd szélesebb körben is elterjednek. A mintalapok és mintakendők többnyire azonos mintaelemeket, latin, gót és kurzív betűket, monogramokat tartalmaznak, valamint a kor jellegzetes empire és biedermeier motívumait emblémaszerű megoldásban. A sorminták között kisebb kompozíciók — rózsacsokor, rózsakoszorú, szomorúfűz, alatta csonka oszlop, szarvas — váltakoznak leggyakrabban. A kor romantikus világa jut kifejezésre ezekben a motívumokban. Mindezek finomszálú kongré alapanyagra vékony, színes selyemszállal, lapos szál-, vagy keresztöltéssel vannak hímezve. Több darabon a készítő monogramja és az évszám is szerepel, megőrizve a készítés időpontját, és lehetőséget adva a készítő személyének meghatározására is. 5 A lapokon egyszerűbb és bonyolultabb szerkezetű, ugyancsak keresztöltéses sormintákat is találunk jellegzetes biedermeier színekkel; a rózsaszínek, kékek, zöldek és barnák árnyalataival. A fiatal lányok a mintalapokon hímzési, öltéstechnikai gyakorlatok során megismerték az általános motívumokat és azokat felhasználva a gyöngyfűzés* technikáját is elsajátították. A kisebb kártyalap nagyságú kartonlapocskákra, amelyeken lyukasztások voltak, színes üveggyönggyel hímezték a hímzósmintalapok motívumait, többnyire galambpárt, emlékművet, monogramot, rózsát, nefelejcset. Ezeket emlékül ajándékozták egymásnak. A díszesebbhez aranyozott gyöngyöt is használtak. A gyöngyfűzést és gyöngyhímzést azonban hasznosabb tárgyak készítésére is alkalmazták. A korabeli hölgyviselet kelléke volt a gyöngyből készült apró erszény vagy tarsoly, amelyet szalagon a csuklóra függesztve viseltek. Készültek ilyen eljárással nagyobb zacskók, amelyek a mai női kézitáskáknak voltak ősei. Ezeket ugyancsak hosszabb selyem vagy bársony szalagon viselték. Az erszények, tarsolyok díszítésében a szalagoknak is nagy szerep jutott. Az Iparművészeti Múzeum Textilgyűjteményében található egy igen gazdagon díszített tárgy. 6 Ez 22 cm magasságú kongré alapra feldolgozott, átlátszó üveggyönggyel hímzett és vörös, rózsaszín, kék, zöld, sárga és fehér gyöngyökből kialakított mintázású tarsoly. Eelfelé szélesedő, talpas kehely alakjára emlékeztet. A talprész alul díszes nyolcágú, kék színű csillagmotívummal díszített. A felső rész oldalán kék mintázat között elhelyezett apró csillagok sora és virágos, rózsákból és levelekből alkotott fűzérdíszítmény fut körül. Belseje rózsaszín selyemmel bélelt, felső zsinórja nemzeti színű szalag. Az ilyen és ehhez hasonló tárgyak kiegészítői a biedermeier hölgy öltözetének. A felhasznált anyagok : a színes üveggyöngy, a fonal egymagukban még nem jelentenek divatot. A polgári gondolkodás és „ügyeskedés" tette azzá olyan nagy mértékben, hogy közel száz esztendeig létjogosultsággal bírt a későbbi differenciálódott polgárság és polgári ízlésű rétegek között, legfeljebb annyi változással, amennyi a közvetlen, mindennapi környezetben is végbement az évtizedek során. 7 Hasonló szerepű kisebb-nagyobb hímzések, kézimunkák egész sorát 5 Az Iparművészeti Múzeum Textilgyűjteményében 18023. leltári számú, valamint a veszprémi Bakonyi Múzeum 58.67 és 56.253 leltári számú hímzés mintalapjai. 6 Az Iparművészeti Múzeum Textilgyűjteményében 13917. leltári számon. Gyöngyből készített női erszény. 7 A plasztikus hímzésű textil faliképek a díszpárnáknak adták át helyüket formailag. Az ízlést illetően nem változtak semmit. A gyöngyfűzésből apró dobozkákat, díszes babaöltözeteket, kosárkákat, művirágokat készítettek. Ezek a kispolgári fogalmak szerint „iparművészeti" munkáknak minősülnek, s mint ilyenek kaptak megbecsült helyet,
