Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Molnár László: Reformkori hímzések és kézimunkák az Iparművészeti Múzeumban

•V V* "V V* v**v* v 5. kép. Hímzett mintalap keresztöltéssel, a XIX. század első feléből Gesticktes Kreuzstich-Musterblatt, erste Hälfte des XIX. Jahrhunderts figyelhetjük meg a XIX. század első felének textiltárgyai között. A korabeli polgár szemlélete a leánygyermek nevelésénél és művelésénél igénybe vette a gyöngyfűzéseket, hímzéseket és kézimunkákat. A nők ilyen tevékenysége szinte állandó elfoglaltságot jelentett, a készített munkák pedig az öltözködés, a lakás fényét emelték s a polgári szorgalmat példázták. A hímzések között nagyobb darabok is szerepelnek, olyanok amelyek ugyancsak az akkori otthonok hozzátartozói voltak. Ilyen a falra szerelt csengőhúzó, amely gazdagon hímzett, hosszabb részből áll, végén rézverettel, húzókarikával, vagy zsinórbojttal. A csengőhúzók többnyire házilag készültek mint a fentebb említettek. A ritkább szövésű kongré alapanyagon vastagabb gyapjúfonallal hímzett motívumok formája és kompozíciója, színösszeállítása teljesen megegyezik a más, kisebb biedermeier textíliák színvilágával. A rózsák leveles füzér mintázata: zöld, kék, piros és rózsaszín árnyalataival rendszerint barna színű alapon, általánosan elterjedt volt. A csengőhúzók díszítésében a színes üveggyöngyök ugyanúgy helyet kaptak mint bármelyik más otthoni kézimunkában. Az ilyen jellegű hímzések a textiltörténet szempontjából jelentősek, de művészeti értékük csekélysége következtében kevésbé állnak a művészettörténeti kutatás középpontjában. Értékük és érdekességük, hogy a viselet- és a környezet-kultúrában a korai polgárság ízlése bennük jutott kifejezésre. A polgárság alakulásával és fejlődésével ez az igény szinte lépést tartott egy