Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Horváth Vera: Az 1885. évi országos általános kiállítás iparművészeti jelentősége

HORVÁTH VERA AZ 188 5. ÉVI ORSZÁGOS ÁLTALÁNOS KIÁLLÍTÁS IPARMŰVÉSZETI JELENTŐSÉGE A múlt század második felében válságban van az ipar, s ebből a szempontból nines különbség az általános és a művészi jellegű ipar között, — sőt az általános válság tüneteit lehet lemérni az iparoktatás területén is. Ismeretes, hogy az 1859. évi iparpátens az iparszabadság alapelvéből kiindulva szabaddá tette az iparűzést és eltörölte a céheket, illetve a kényszertársulás elvének kimondásával testületbe kényszerítette az iparosokat. Az 1872: VIII. tc. (Ipartörvény) a testületeket megszüntette, és a korlátlan iparszabadság elvét mondta ki. Az ipartestületek helyébe a törvény szabad ipartársulatokat és a munkaadó és munkások közötti vitás ügyek intézésére iparbizottságokat (1876-ban egy ilyen iparbizottság működik az országban) állított fel, ezzel megszüntette az ipar szervezettségét. A gyakorlatban ipartársulatok, kereskedelmi- és iparkamarák — elsősorban kereskedelmi célkitűzésekkel —, önkéntes társulás alapján létrejött iparos egyesületek, munkásegyletek és iparos segélypénztárak az iparügy szervei és szervezetei. Országos Iparegyesület Pesten 1867-ben alakult Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter elnökletével. A céhes ipar hagyományos módszerének pótlására iparostanoncok részére az ötvenes évek végétől alakultak az ún. „vasárnapi iskolák", ezek azonban nem feleltek meg az iparoktatás követelményeinek. Budán 1869-ben nyílt meg az első alsófokú (tanonc) ipariskola. Az 1872: VIII. tc. 42. §-a kötelezi az iparost tanonca iskoláztatására, azonban csak egy-két nagyobb város állított fel tanonciskolát. A szabad iparűzés és az állami be nem avatkozás elvével szembenálló ipartestületek és az Országos Iparegyesület 1876-ban feliratban kérte a szabad iparűzés elvének módosítását, egyes iparok szervezett oktatáshoz való kötését, az ipar ilyen értelmű megszervezését, iparoktatást biztosító intézmények felállítását. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1877-ben állapította meg az iparos tanonciskolák szervezetét és tantervét, 1882-ben miniszteri biztost jelölt ki új ipariskolák szervezésére. Fordulatot azonban csak az 1884: XVIII. tc. (Új Ipartörvény) hozott, amely az iparszabadság elvének fenntartása mellett biztosítja az iparosképzést, és élesen elválasztja egymástól a mesterségnek tekinthető képesített iparokat és a képesítés nélküli iparokat. Az új ipartörvény 80. §-a elrendelte minden olyan községben, amelyben 50 tanonc van, ipariskola felállítását még az 1884—1885-ös tanévben. Középfokú iparoktatás a budapesti állami középiskolai tanoda szaktanfolyamain nyerhető. Felsőfokú ipar-