Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Horváth Vera: Az 1885. évi országos általános kiállítás iparművészeti jelentősége

oktatást a Magy. Kir. Iparművészeti Iskola biztosít: iparművészrajzoló, mintázó, műfaragó, ötvös, fametsző, rézmetsző, festő és díszítő-festő (dessinateur) osztályain, amelyeket az Iparművészeti Múzeum nyilvános rajz- és olvasótermei egészítenek ki. Faipari ismereteket tanítanak az I. ker. áll. Tanítóképezde egyik osztályában azzal a célzattal, hogy — a mai politechnikai oktatás előzményének tekinthető — a felső népiskolákhoz és polgári iskolákhoz csatolandó tanműhelyekben az ipari szakoktatók feladatát elláthassák. Az ismertetett körülmények között a tanműhelyek és szakiskolák megszervezése a jövő fejlődés biztató kezdetét jelentette, ebben a helyzetben került sor az első magyar országos általános kiállítás megrendezésére. 1885-ben, az országos általános kiállítás megrendezésekor, a magyar kiállítások története alig több mint negyven éves múltra tekint vissza. Az 1842- es kiindulást jelentő iparmű kiállítást — amelyen mint ismeretes, Kossuth hívta fel a figyelmet a műipar fontosságára és a kiállítások jelentőségére — 1843- ban a Redout termeiben, 1845-ben az Iparegyletben, 1846-ban a Nemzeti Múzeumban rendezett ipar kiállítások folytatják. A kiegyezés után először 1872-ben rendeztek iparmű kiállítást Kecskeméten, amelyet 1876-ban a szegedi és 1879-ben a székesfehérvári kiállítás követett. Önálló művészeti jellegű kiállítás rendezésére 1876-ban, keleti művészeti kiállításra 1880-ban, könyvkötészeti kiállításra 1881-ben, ötvösmű kiállításra 1884-ben került sor. Országos méretű általános kiállítás rendezésének ötlete 1868-ban bukkant fel az Országos Iparegylet ülésén, az 1871-re tervezett kiállítást azonban, anyagi eszközök hiányában, nem lehetett megvalósítani. 1879-ben az országos ipargyűlés határozta el budapesti országos kiállítás mielőbbi rendezését. Ennek megfelelően az Országos Iparegyesület megkezdte a kiállítás előkészítő munkálatait: 188l-re elkészítette a kiállítás tervét. Megnyerte a kiállítás-rendezés ötletének a fővárost, amely a Városligetben megfelelő területet biztosított a kiállítás számára (ekkor került sor a Városliget korábban fel nem használt területének parkosítására) és 50 000 forintot helyezett kilátásba a kiállítás céljaira. 1882-től a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium vette kezébe a kiállítás ügyét. 1883-ban a törvényhozás a XII. tc. által a kormányt hatalmazta fel az 1885. évi kiállítás ügyeinek intézésére, amely az ügyek vitelére területi bizottságokat és egy „országos bizottságot" szervezett. A kiállítás védnöke a trónörökös, szervezője — a megfelelő szakerő közreműködésével — a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. Az „országos bizottság" tagjai magas beosztásban levő minisztériumi tisztviselők és az Országos Iparegyesület vezetősége, azok tehát, akiknek működése tényleges hatással van a gazdasági életre. Az országos általános kiállítás elsősorban nemzeti kiállítás, a magyar mezőgazdaság és ipar keresztmetszetét adja. Bemutatja a szabaddá lett ipar fejlődését abban a periódusban, amikor a céhek és a privilegizált manufaktúrák helyét az egyéni vállalkozói kezdeményezés, a szabad iparűzés foglalja el. A kiállítás nemzeti jellegét hangsúlyozza, hogy módot ad a külföldön élő' magyar művészeknek a kiállításon való részvételre. Lehetővé teszi a tudásukat külföldön tökéletesítő magyar iparosok, elsősorban segédek munkáinak az ún. munka-kiállításon való bemutatását is. A kiállításon csak olyan külföldi gyártmányok: új munkagépek, találmányok, szabadalmak bemutatása lehetséges, amelyek láthatóvá tétele a magyar ipar és mezőgazdaság fejlődése szempontjából jelentős. Bosznia és Hercegovina anyaga etnográfiai érdekessége miatt kerül bemutatásra, és az ún. „keleti