Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Függőleges húrozású empire zongoráink
3. kép. Az Apolló-zongora függesztett bécsi mechanikája. P'elmérte és rajzolta Domonkos Jenő építészmérnök Hängende Wiener Mechanik des Apollo-Flügels. Gez.: Dipl. Ing. J. Domonkos mim A hangszekrény a földön áll függőleges helyzetben. A korpusz bal felső része követi a húrok által adott természetes hajlatot, a jobbszárnyat ehhez szimmetrikusan képezték ki. Belseje átlósan két részre tagolt : jobbra van a két polccal elválasztott, kották tartására alkalmas üreg, balra az akusztikai berendezés. Ebben egymás alatt, ívelő vonalban, párhuzamosan helyezkednek el a tőkébe erősített hangolószegek, a rezgést gátló befűzött szalag és a keményfa-lócbe erősített szegecsek. A húrokat a mechanikával 90°-os szöget bezárva függőlegesen helyezték el. A basszus 22 hangjának húrozása kettős, a többi hangé hármas. Alul, a fenékdeszka felett, a húrok rövidülése szerint ívelő keményfaléc tartja a kiakasztószegeket. A zongora hangterjedelme 6 oktáv: F x —f". Az egészhangok billentyűi elefántcsonttal, a félhangok jávorfa billentyűi ébenfával borítottak. A felső szólam felé fokozatosan kisebbedő kalapácsfejek fa magjai két réteg bőrrel és egy külső, puha szarvasbőr réteggel borítottak. A billentyűzet alatt elhelyezkedő, felső tompító berendezéssel ellátott szerkezet, mint „függesztett, bécsi mechanika" ismeretes (3. kép). Működése:
