Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Függőleges húrozású empire zongoráink

[ 4. kép. Az Apolló-zongora pedálszerkezete. Felmérte és rajzolta Domonkos Jenő építészmérnök Pedalvorrichtung des Apollo-Flügels. Gez. : Dipl. Ing. J. Domonkos a billentyű lenyomásakor a kalapács a billentyűvel együtt mozdul el a kalapács-szár alsó élének ütközéséig. Az ütközés billenti át a kalapácsot a fémvillába (G) rögzített fémszeg, mint tengely körül; a kalapács feje ráüt a függőleges síkban kifeszített húrra. Egyidejűleg a billentyű felső vízszintes szára végére erősített emelőkar (E), a kalapácshoz hasonló módon csuklósan rögzített tompítót (C) elemeli a húrról, s ily módon lehetővé teszi a húr csillapítatlan rezgését. A billentyű elengedésekor a tompítót a fémrúgó (H) visszaszorítja a húrra, megszüntetve a húr rezgését. A különböző hangszínezetet ós hangerősséget előidéző szerkezetek fapedálokhoz csatlakozó takarókkal működtethetők (4. kép). Az öt pedál elnevezése: pianissimo, forte, piano, „Verschiebung" (működésének leírását lásd a 150. oldalon), és az ún. janicsárpedál. A pianóuak nevezett pedál lenyomásakor cakkosszélű filccel ellátott léc vertikális mozgással a húrozat és a kalapács közé emelkedik, a billentyű lenyomásakor a kalapácsfej a filcen keresztül