Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Tasnádiné Marik Klára: A faenzai Ferniani műhely fajanszai gyűjteményünkben

4. kép. Levesestál magashőálló színekkel festve, 1750 — 60 körül Soupiere peinte grandfeu. Vers 1750-60 A XVIII. században meginduló itáliai fajanszműhelyek közt különleges helyet kell adnunk a faenzai Ferniani műhelynek. Nem új alapítás. Carlo Annibale Ferniani gróf 1693-ban vétel útján szerzi meg Artemisia Cavina Grossitól és férjétől, Lodovico Tonducci-tól

4 az akkori főutcán (ma Via Emilia) és a Via dei Maiolicari közt levő műhelyt, ami egyszersmind üzlet is volt. Az egykor világhírű faenzai kerámiaművesség utolsó szomorú maradványa ekkor már csak egyszerű vásári kegytárgyakat és kolostori használati edényeket készített. A kereken kétszáz esztendeig fennálló (1693—1890) faenzai Ferniani műhely nem ismeretlen a magyar kerámia szakirodalomban. Mihalik Sándor

5 már 1939-ben részletesen ismertette a magyarországi születésű és a holicsi fajanszmanufaktúrában tanult Germain Gáspárnak a Ferniani műhelyben a porcelánszínek előállításával, az aranyozásban és mindenekfelett az aranypurpur előállításával elért nagy sikereit. Ezekkel a technikákkal annak ellenére, hogy már 1777-et írtak és úgyszólván valamennyi nagy műhely már évtizedek óta alkalmazta őket, Germain megjelenéséig Faenzában boldogulni nem tudtak, s a színes díszítésnél még mindig csak a majolikatechnika magashőálló színeit használták. A technikai elmaradás következtében igen érdekes típus alakult ki. A formájában későbarokk vagy rokokó edény a polikróm porcelánfestés gazdag 4 Strocchi, Teresa: L'officina di maioliche d'arte dei conti Ferniani 1693 —1890, note storiche. Collana II. Faenza 1939. 5 Mihalik Sándor : Gasparo Germano faenzai magvar keramikus. Történetírás III. 1939. Kny.