Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Tasnádiné Marik Klára: A faenzai Ferniani műhely fajanszai gyűjteményünkben

palettája helyett magashőt tűrő kevés színnel megfestve. Ezt a szűkre szabott festési lehetőséget több műhelyben cl közepe táján utolérhetetlen művészi érzékkel még szűkebbre, kizárólag rézzöldre és egy lilásbarna mangánra korlátozták. Az eredmény az utolérhetetlen finom színhatású ,,a rovine e figure" néven ismert díszítményben érte el művészi tetőfokát. E stílus legszebb képviselőjének múzeumunk kávéskannáját (1. kép) tartjuk.

0 Az ellentét a húsosán profilált edényfelület és a vázlatos könnyedséggel kitűnő egyensúly érzékkel szinte ráhintett lombos facsoportok közt elhelyezett épületekkel, madarakkal, rovarokkal, mozgalmas alakokkal igen érdekes hatású, amit még emel a lombozat réz-zöldjének enyhe elfolyása a fehér mázalapba, ami mellett a mangán könnyű lilásbarnasága párás szürke fátyolt kap. Hasonló stílusú és kivitelű, de lapos felülete következtében sokkal lendületesebben festett a gyűjteményünkben levő mozgalmas szélkiképzésű ovális tálca

7 {3. kép). E két műtárgynál feltétlenül korábbi keletkezésű a szintén magashőálló festés időszakából származó és a ,,

trompe l'oeil", olaszul ,,

Scherzi di távola" edénycsoportba tartozó, nagy hullámos szélű tálra helyezett leveles, indás hamvaszöld tököt ábrázoló levesestál

8 (2. kép). Igen hasonlót láttunk a Ferniani család Casa Grande-i villájában levő muzeális elrendezésű gyűjteményben.

9 A hamvas, kissé tompazöld szín jellemző a műhely korai készítményeire, ahol szintén nem tudtak ellentállni a vetemény és állat alakú edények divatjának. A formák naturalisztikusabbak, mint a strassburgiak és holicsiak, néha merészebbek és az anyag minősége gyakran kezdetleges. Tálunk jelzetlen holicsi kísérletnek vélten került gyűjteményünkbe. Ugyancsak a Ferniani műhely magashőszínekkel dolgozó korszakába tartozónak gondoljuk Luigi Zauli Naldi publikációja alapján,

10 ahhoz összhatásában igen hasonló, de felületi kiképzésében sokkal mozgalmasabb és a ,,fmtta barocca" díszítmény típushoz hasonló festésű, érett rokokó levesestálunkat

11 (4. kép), és az ovális alátéttálat

12 (5. kép) is. Miután tudjuk, hogy 1777-ig itt csakis erre a festésmódra van lehetőség, joggal tételezhetjük fel, hogy a már formájában klasszicizáló, levágott sarkú, barnával árnyalt egyszínű zöld tájképpel díszített nagyméretű tálca

13 (6. kép) egyike talán azoknak az utolsó daraboknak, amelyek ezzel a technikával készültek. Kivitele sokkal szárazabb, mint a fentebb ismertetetteké, pointilista technikája már erős porcelánhatásra vall. A formák korszerűsége azonban elégtelen volt a XVIII. század utolsó negyedében, az általánosan igényelt sokszínben festett porcelánmodorú kerámiák egyre élesedő versenyében. A technológiai elmaradottság a tönkremenésbe sodorta volna a gyárat, amitől Germain megjelenése mentette meg.

14 6 Tlt. 3735/ab. vétetett 1910 k. 7 Tlt. 57.132. vétetett az egykori Seiden-gvűjteményből. 8 Tlt. 60.268.1.2. vétetett műkereskedelemben, 1909. 9 1. Faenza, 1954. XXXIX. t. 10 Zauli Naldi, Luigi : Di alcune recenti aecessioni alle raceolte. Faenza, 1959. t, I. 11 Tlt. 3721/ab. 12 Tlt. 3722. valószínűleg mindkét darab a nagyváradi káptalan ajándékaként került 1888-ban gyűjteményünkbe. 13 Tlt. 2384. vétetett műkereskedelemben 1884-ben. 14 Pio Sangiorgi, a ferniani gyárnak az 1776. évi senigalliai vásárra küldött megbízottja alábbi jelentésben számolt be tapasztalatairól: ,,. . .a festett (magashőálló,)