Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 5. (Budapest, 1962)

HOPP FERENC MÚZEUM - MUSÉE FERENC HOPP - Megjegyzések a kínai gyűjtemény néhány bronztárgyához. 1

FELVINCZI TAKÁTS ZOLTÁN MEGJEGYZÉSEK A KÍNAI GYŰJTEMÉNY NÉHÁNY BRONZTÁRGYÁHOZ I Hopp Ferenc, a múzeum alapítója nagy műveltségű ember volt. Főképpen a földrajz és természetrajz érdekelte. Az utóbbi vezette át a művészi iparhoz és a művészethez. Öt földkörüli útja alatt Japánt szerette meg a legjobban. Kína, mint legtöbb kortársát, őt is kevésbé érdekelte, de odavaló bronztárgyakat, féldrágaköveket és selymeket szorgalmasan gyűjtött ő is. Az első darab, amit régészeti szempontból itt közlök, később jutott gyűjteményébe a Néprajzi Múzeum Zichy-anyagából. Ez egy ismeretlen korú, de talán a Han-korszakból való kékes-zöld nagyjából háromszögletű balta pengéje, melyet szertartásoknál használhattak (l.a kép). A tárgy csiszoltsága rendkívül tökéletes, miértis valószínűnek tartom, hogy ehhez a munkához rabszolgákat vettek igénybe. Shanghaiban sikerült vennem egy legrégibb típusú kerek bronztükröt. Teljesen sima öntvény ez is. Hátlapján a hozzáforrasztott fül szalag alakú. Nem valószínűtlen, hogy Anyangból való (2. kép). Egy másik fehér kerek tükör, félgömb alakú füllel, szokatlan típus. Hátlapja egyenletesen sűrűn barázdált. Kora valószínűleg Han (3. kép). Pekingben vásároltam egy három tompa csúcsban végződő lapos függőt vörös bronzból, négyszögletes nyílással, a szíj áteresztésére (5.a,b kép). Az öntvény felülete érdes, hátlapján szabálytalan heg (5,b kép). Tanulságos összehasonlításul szolgálhat egy darabka egy hun áldozati edényből, hasonló öntési hibával a belső oldalon, a külsőn pedig a szokásos gerincek maradványaival. Származási helyére való tekintettel (Észak-Kína), sinno-hun emléknek nevezhető (9.a,b kép). Pekingben élt néhai honfitársunk Szabó Géza ajándékozott két kis különös bronz fejet a múzeumnak (6., 7.a,b kép). Korukat megállapítani nem tudom. Buddhista szerzetesek fejei vagy Chin Shi Huang-ti császár torzképei lehetnek, kinek görbe orra közismert volt. A kínai nagy falon találkoztam egy suhanccal, aki itt-ott — bizonyára a közelben — felszedett régiségekkel házalt. Tőle vásároltam néhány ókori nyílheggyel együtt, egy sárga bronzból öntött hajtűt (8. kép). Rovátkolt formáival rokon jellegűeket részben népvándorláskori hajtűkön (9. kép), részben időtlennek nevezhető népi (különösen székely) faragványokon találunk. Kínában rokon típusok mindvégig életben maradtak (12. kép, Bozóky Dezső ajándéka). Egy töredékes bronz pálcát belsőázsiai antilopfej jel „barbár" öntési technikájánál fogva szintén tágabb értelemben hun fajtának nevezhető emléknek kell tartanom. Hasonló antilop-típus látható egy áttört művű fehér bronz lemezen. A keselyűtől sebzett összerogyott állat a Nőin Ulában Kozloff ezredes által felfedezett nemez applikációra emlékeztet (11.a, b kép). A Hopp Múzeum kezdeti szűk esztendeiben Szabó Géza volt a gyűjtemény legkészségesebb gyarapítója. Egyik küldeményében került hozzánk egy ,,tsun"-edény fedele. Az ókor végéről származó darabon a szembeforduló