Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM - Murányiné Tóth Edith: A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum újabb tibeti szerzeményei

Meine Tibetreise c. munkájában említi, hogy Ninghsziában, mely már a XVII. században Kína egyik legfontosabb szűnyegszövő központja volt, és nagy keres­kedelmi forgalmat bonyolított le. Belső-Ázsia és Tibet számára készítettek ilyen csomózott technikájú nyeregtakarót. 10 Ugyanitt készítették a lámák számára a bramzi vagy Maga-ma nevezetű ülőszőnyeget. Ez egy kis, ülésre szolgáló négyszögletes, és egy nagyobb téglalapalakú darabból áll. Az utóbbit az ülés hál lapjára terítették. Mar a XVII—XVIII. századból való tibeti festménye­ken is gyakran találkozunk ilyen szőnyegek ábrázolásával. 11 A gdan kifejezés ülőszőnyeget, illetve párnát jelöl, ezekből közönséges emberek öt darabot, az előkelőek kilencet helyeznek egymás fölé. Ábrázolásával szintén találkozunk azonban nem lehet pontosan megállapítani, hogy csomózott, szőtt vagy nemez­ből készült-e. 12 Az ülőszőnyeg negyedik típusa a par-tan, amely csomózott technikával készül, és négyszögletes alakú. 13 A dreu-rngog kifejezés a sűrű cso­mózású szőnyeg megjelölésére szolgál. 14 Az útleírások négyfajta szőnyegtípus­ról tudósítanak : 1. Nagyobb méretű, téglalapalakú fajta, a földre terítik. 2. Kisebb méretű ülőszőnyeg. 3. Egyszínű, meandersorral díszített futószőnyeg, újabban gyártják. 4. Nyeregtakaró, amely három darabból áll, kettőt oldalt a nyereg alá helyeznek el, a harmadikkal a nyerget borítják le. 15 A Tucci és a Roerich gyűj­temény publikált képanyagának, valamint a Keletázsiai Művészeti Múzeum tibeti festményeinek átvizsgálásakor arra a megállapításra jutottunk, hogy az „indiai stílusban" készült festményeken a szőnyegnek alárendelt szerepe van. A lamista pantheon istenalakjai és szentjei lótusztrónuson állnak vagy ülnek kizárólag a szerzeteseket ábrázolják, egyszerű, inkább gyékényre emlékeztető, díszítés nélküli szőnyegfélén ülve. 16 Ezzel szemben a kínai stílusú" képeken nagyon gyakori a díszes szőnyegekkel letakart ülések ábrázolása. 17 Még a ki­fejezetten aszketikus életmódot folytató budhista szentet, Krisnácsárját is úgy festették le, hogy ülőpárnára borított két réteg szőnyeggel letakart farkas­bőrön ülve elmélkedik magányában. 18 A festményeken ábrázolt szőnyegek díszítése sok esetben megegyezik a kínai és keletturkesztáni szőnyegek köz­ismert motívumaival. Képviselve van a meandersorral, a meander és szvasz­tika kombinációjából adódó mintával szegélyezett, sőt a sárkány-főnix díszítéses szőnyegtípus is. 19 Ezek a tények, valamint az, hogy a tibeti szőnyegek rajza, színezése, díszítőelemei a kínai szőnyegszövéshez való szoros rokonságra mutat­nak, valószínűvé teszik azt a feltevést, hogy a tibeti szőnyegszövés kínai ösz­tönzésre alakult ki. 10 Tafel, A.: Meine Tibetreisc. Stuttgart—Berlin— Leipzig 1914. 11 Tafel, A.: i. m. 12 Das, 8.: Ch.: i. m ; p 659 Jäschke: i. m. 13 Das, S.: Ch.: i. m; p 781 Jäschke : i. m. 14 Das, 8.: Ch.: i. m ; p 657 Jäschke : i. m. 15 Rockhill: The Land of the Lamas. New-York, 1891.; Tafel, A.: i. m. Patkó Imre szóbeli közlése alapján. 16 Tucci, G.: i. m. Pl. H, I, 23, 25, 40 17 Roerich, G.: Tibetan paintings. Paris, 1925. Pl. 1, 2, 4, Tucci, G.: i. m. Pl. L, P, Q 18 Tucci, G.: i. m. Pl. L. 19 Bode, A.: Altorientalische Tierteppiche. Wien, 1895.; Tucci, G.: i. m. Pl. 49, 87, Werner—Grote—Hasenbalg : Der Orientteppich. Seine Geschichte und seine Kultur. Ber­lin, 1922. Band III. Taf. 108-120

Next

/
Oldalképek
Tartalom