Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM - Murányiné Tóth Edith: A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum újabb tibeti szerzeményei

6. kép. Ülőszőnyeg Tibet békés felszabadulása óta újabb erős kínai hatás érte ezt az iparművészeti ágat. A tibeti szőnyegek csomózása meglehetősen ritka volt, és ez tartósságukat nagy mértékben csökkentette. A Dalai láma lhasszai szőnyegszövő műhelyéből 1953-ban küldöttség ment Pekingbe segítséget kérni a szőnyegszövési technika megjavításához. Hat kínai szakember érkezett Lhasszába tervrajzokat is hozva magukkal. Ezek egyike lett az üzem vezetője. A tiencsini reliefnyírásos, sűrűbbcsomózású technikát tanították meg a tibeti munkásoknak. A díszítésnél részben kínai, részben tibeti motívumokat dolgoztak fel. Kezdetben csak a Dalai láma műhelyében alkalmazták az új munkamódszert, de hamarosan az arisztokrata családok is megkövetelték munkásaiktól, hogy eszerint dolgozzanak és hamarosan elterjedt Lhasszában. Tekintettel arra, hogy a lhasszai szőnyegszövő üzem kibővítését tervezik, eddig ugyanis csak a Dalai láma számára dolgoztak, s újabban át akarnak térni a kereskedelem számára való termelésre, várható, hogy a tien-csini technika egész Tibetben tért hódít.

20 Az alábbiakban ismertetjük a múzeumunk tulajdonába került szőnyegeket, melyek közül kettő-kettő méretben és díszítésben azonos, három pedig egy garnitúrát alkot. 1—2. Téglalap alakú dreu-rngog szőnyeg (5. kép.) Alapanyaga durva sötétkék gyapjú, fehér gyapot keresztszálakkal. Anyaga erős anilinszínekkel festett gyapjú. Sötétkék alapon vörös, olajzöld, sárgászöld, világoskék, szürke 20 Patkó I.—Rév M.: Tibet. Budapest 1957 p. 71.