Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Dömötör Sándor: A szombathelyi múzeum török kendője

1740-től maradtak meg. Temploma a hagyomány szerint igen régi : erősen átépített román elemekkel bíró barokk stílusú templom. 1885-ben a lakosokból 114 volt katolikus és 170 evangélikus.

21 Fényes Elek statisztikája szerint 1836-ban 115 katolikus és 180 evangélikus lakosa volt.

22 A lakosság tehát közel 150 év alatt sem számban, sem felekezeti összetételében nem változott, amiből bizonyos megállapodottságra következtethetünk az élet minden területén. A falu hagyományaiban és történetében a török világ eléggé nyomot hagyott. Kemenesalja a XVII. században a török hódoltság külső szélébe esett bele, ezért aránylag kevesebbet szenvedett, mint a Dunántúl délebbre levő részei.

23 1 6 40-től kezdve a vasi nemesek állandóan készenlétben állottak a törökök mozgolódásai miatt.

24 1638-ban égették fel a Szentmárton közelében levő Köcsköt, s bizonyos, hogy ezek az események a falu felett sem múltak el nyomtalanul.

25 1683-ban a törökök 40 kemenesaljai falut égettek fel : Szentmárton sem kerülhette el a hadak útjába eső lakott helyek szomorú sorsát.

26 A hagyomány szerint Külsővat felé van egy Sánc nevű, most is elég mély árok és jó magas töltés : ott volt a fő ellenállási vonal a törökök ellen. A szentmártoni templom a török időkben vár volt : még Pápócról is idemenekültek az emberek.

27 A falu felső és alsó vége ma is ingoványos : a török időkben még nagyobb volt itt a mocsár, ide fullasztották be a törököket,

28 Nagy József mersei jegyző 1864. évi feljegyzése szerint a Tüskés nevű dűlő mellett ,,nyugotrul volt egy Kalingya nevű düllő, mel nevét Bértokosnő Kalingya Katáiul költsönöztö ; — a hajdani török ostrom alatt birtokosnöjö a töröktüli félelem miatt bujdosván, —valahol —• elhalt, jeles kastélla elpusztulván, — annak földalatti alapjára, 1852-ik évben akadván munka közben a jelen birtokosa,"

29 A szájhagyomány ma is számos változatban őrzi annak emlékét, hogy a himesküi düllő helyén a törökök által elpusztított ősrégi magyar falu állott, melynek temploma Nagy József fenti közlése szerint 1844-ben még állt. Kernenesmihályfán, a szomszéd községben, Szentmárton filiájában a török időkben fából készült harangláb tetején kovácsoltvasból készült kettős kereszt volt félholddal. A harangláb 1750-ben semmisült meg, de a félholdas keresztje furcsa mester jegyei vei a mai napig is megmaradt a plébánia barokk épületben a szerető gondoskodás folytán.

30 Török időkben elrejtett kincsekről is sok mendemonda kering. Kemenesszentpéter határában van egy domb, melyet a szóhagyomány szerint a törökök hordtak össze. Nagypénteken éjjel 12 órakor veti fel magát a láng a domb tetején. Aki meglátja és olvasót dob reá, ezüst pénzt talál a láng helyén. Ha az illető ijedtében elkáromkodja magát, a pénz eltűnik.

31 21 Schematismus . . . diocesis Sabriensis 1943. 48 — 49. 1. 22 Fényes Elek: i. m. 416. 1. 23 Kogutowicz Károly : Dunántúl és Kisalföld. Szeged, 1936. II. 218. 1. 24 Sziklay—Borovszky : i. m. 205. 1. 25 Uo. 301 1. 26 Uo. 219. 1. 27 Sulyok Mihály 59 éves mersevati tanácselnök szóbeli közlése 1957-ben. 28 Kcmenesszentmártoni harangozó közlése 1957-ben. 2a Országos Széchenyi Könyvtár : Pesty kéziratos helyiségnévtára, 59. köt. 34. skl. 30 Sztojalovszky Sándor kemenesmihályfai plébános közlése 1957-ben. 31 Sziklay—Borovszky : 1. m. 376. 1.