Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Dömötör Sándor: A szombathelyi múzeum török kendője

munka, mert nemcsak rajzban eredeti — szegélyzetén a korán mondataival — a szerető nő üdvkívánatai férjéhez, a Korán 36. sura, ó-arabs de nem kufi betűkkel — pálmákkal, szegfüvekkel, tulipánokkal behintve, de kivitelben is tökéletesen keleti. Bizonyos kiemelkedéssel a varrás úgy összeolvad a kelmével, mint a szövetben a virágok az alappal."

11 Nyilván tévedésből „mezőkomáromi lelet"-nek mondja, mely „oltárterítőül használtatott." Valószínű, hogy összezavarja vele a szombathelyi múzeum egy másik régi — nem török — hímzését, mely a török rableány kendője név alatt ismeretes kemenesaljai emlékként említ.

12 Csupán ez a néhány töredékes mondat utal arra, hogy milyen regényes mendemonda is fűződhetett a kendőhöz, s hogyan vélték megfejteni e korban a kendő eredetét. Kemenesszentmárton község, melynek templomában a török kendő megmaradt, kicsiny falucska Vas megye kemenesalji tájegységének északi részén, a celldömölki járásban. Neve 1325-ben Sanctus Martinas alakban fordul elő először régi írásainkban, és már 1331-ben említés történik a szentmártoni nemesekről, kiket 1435-ben, 1483-ban, 1508-ban is említenek a megmaradt okmányok.

13 Régtől fogva kisnemesi családok fészke volt a falu. 1717-ben a következő nemesi családok éltek a községben : Boros Zsigmond és András, Gömbös Ferenc, Jósa Ferenc, Lapért János és Ferenc,

14 Potyondi János és Ádám, Pulaj György és Talabór György.

15 Fényes Elek szerint földesurai Boros, Fodor ,,s más számos nemesek" voltak.

16 1725-ben III. Károly Radó Istvánnak szentmártoni birtokrészt adományozott,

17 1745-ben pedig Potyondi Ádámot erősítette meg birtokaiban.

18 1828. évi összeírás szerint „Ezen Helységbéli Lakosok a Nemes Urakon kívül Agilisekbül ós Hazátlan zsellérekbül állanak." Csupán két házas és 17 hazátlan zsellércsalád élt a faluban 46 fővel, valamint három takács és egy csizmadia, „kik tsak téli és tavaszi időben minden Legények nélkül dolgoznak". Ebből következtethetünk arra, hogy a „nemes urak" életmódja nem sokkal különbözhetett jobbágyaikétól. „A zselléreknek tulajdon házaik nintsenek, mindnyájan kézimunka szolgálat és árenda fizetés fejében a Helységben lakozó Nemes Birtokosok Házaikban laknak, kik mindnyájan kézi munkájukkal, aratással és csépeléssel keresik élelmeket."

19 A községnek 1930-ban 286 lakosa volt, kik 66 házban laktak és 748 kat. hold földön gazdálkodtak.

20 Plébániája már 1698-ban fennállott, anyakönyvei 11 Sziklay—Borovszky : i. h. 12 Vajda Berta : A vasmegyei régiségtár kézimunkái. A Vasmegyei Régészeti Egylet 1880. évi jelentése. VIII. évf., Szombathely, 1880. 57. 1. 13 Gsánki : Magyarország tört. földrajza. Iv. 798. 1. 14 Lampért Ferenc nemes Szentmártonból 1637. febr. 18-án tanúskodik a dömölki apátságnak járó tized ügyében. Pacher Donát : A dömölki apátság története. Bp. 1912. 47. 1. 15 Schneider Miklós: Vas vármegye 1717. évi nemességvizsgálata. Szombathely, 1939. 10. 1. 16 Fényes Elek: Magyar Országnak .. . mostani állapotty a. I. Pest, 1836. 416. 1. 17 Sziklay—Borovszky : i. m. 571. és 51. 1. 18 Poltyondi Béla : A Pottvondv család monográfiája. Szombathely, 1937. 9. 25. 57-58. 1. 19 Szombathelyi állami levéltár : Országos Öszveírás a Kemenes Allyai járásban. 1828 — 1832 eszt-ben. 525. sz. 20 Szabó Géza : i. m. 107. 1.