Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Krisztinkovich Béla: Az Iparművészeti Múzeum „alvinoi" újkeresztény fajanszai
korsó mestereinek későbbi kezemunkája. Az átlyukgatott pártadísz jellemzi mindkét naivan architektonikusságra törekvő edényt. Egyikük Kolozsvárott 1645-ből, másikuk Nagybányán, nincsen datálva. 53 Feltűnő, hogy egyetlen dísztál sem maradt az első évtizedek műveiből. Feltehető tehát a kérdés, hogy milyen újkersztény ,,szép fazekukkal rakott" volt az a szekrényláda, mely a fejedelem hagyatékában szerepel? Az alvinci agyagból és az erdélyi ónzománccal valószínűleg nem lehetett oly vakító fehérségű tálakat készíteni, melyek az arany és ezüst tálakat a fejedelmi terítékről kiszoríthatták volna. H a pedig használataik voltak, könnyebben is pusztultak, mint az ezüstbe és ónba foglalt ívókészségek. A XVII. század derekán az Evlia Cselebi utazásai (1661 —64) előtti évtizedben lehetett a korsósműhely a 9. kép. Levendulakék korsó legtermékenyebb. Emlék anyagunk köfajánszfedéllel vetkezőkben ismertetett csoportja, bemutatja a virágos erdélyi renaissance legpompásabb kerámiai alkotásait. Ebből az évtizedből legelsőbb két fehér patikaedényt említünk. Szélesszájú, középen enyhén öblösödő hengerded edények ; nyakuk bekötésére alkalmas szélű ; alatta kettős kék csík fut körül. Az iparművészeti Múzeum 2886 ltsz. edényén (m : 17,5 cm) a középső sávot egyszerű zöld, sárga és kék színű stilizált szegfűk és porcsinrózsa díszíti (16. kép); évszáma mangánnal festve 1659 ; míg a 9074 ltsz. edényen (m : 16 cm) akantusz virág és porcsinrózsa díszlik, évszáma 1658. Ezek az edények formájukban elevenen őrzik jellegét annak a szakolcai patikából, cca 16C0-ból származó két albarellónak, amelyeket 1918-ban láthattunk a kolozsvári gyógyszerészeti kiállításon. 54 Ezeknek kék alapmázú, 1657es évszámú változatát B. Slatineanu közölte, saját gyűjteményéről könyvében. 55 A kis számú fehér alapmázú edények között szerepel az Iparművészeti Múzeum 2860 ltsz., (m : 15 cm) 1651-ből származó ónfedeles korsócskája. Feltűnik (8. kép) különleges és naiv dekorációjával : egy szív-virág kombinációjával. Késői kihatását a székely bokályokon felismerhetjük. Az itáliai reneszánsz erdélyi öröksége az oszmán behatás alatt alakul át jellgzetesen erdélyi, virágos, magyaros stílussá. Ezt a folyamatot az alvinci műhely levendulakék korsósorozata tükrözi. El kell fogadnunk azt a konjektúrát, hogy az idősebb generáció kihalásával a fiatalabb korsós mesterekre már a szomszédos kalotaszegi és aranyosszéki népi fazekasság, valamint a közvetlen török kapcsolat is gyakorolta átalakító befolyását. Nem rég bizonyították be ugyanis törté53 Dr. Roska Márton: i. m. Művészeti Szalon. 1928. III. 3. 51 Dr. Orient Gy.: Erdélyi Dolgozatok. Kolozsvár, 1918. 218 — 241. 55 Barbu Slatineanu : Ceremica Romaneasca. Bucuiesti, 1938. Pl. LIV.