Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai
nek ismeretében emelkedhetik. Most sem törődtünk az egyéni tervező művésszel —• folytatja, — a kiállításon nem adtunk nekik helyet, s amennyiben munkája sikert aratott, a gyáros esetleges jóindulatára bíztuk őt. Fontosnak tartom — írja végezetül, —• hogy e kiállítás ébresszen bennünket hibáink tudatára, jelen esetben díszítőiparunk elmaradottságára, és keressük és találjuk meg mielőbb a baj orvoslását." 27 A részletes kritika a textiltervezéssel kapcsolatban hibáztatta, hogy mindenki, mindenfajta textiltervezésre vállalkozott. A kerámia vonalán elítélte Wedgwood klasszikus formáinak felújítását is. Helytelennek tartotta vallási szimbólumoknak kék alapon fehér éneklő angyal-domborművekkel díszítetten, étkészletként való felhasználását. Az üvegipar terén a cseh és magyar üvegeket túl színesnek, túl aranyozottnak, nehézkesnek találta, kifogásolta a tejüveg, a márványos és jegecelt felületeket, mondván, hogy általuk nem érvényesül az üveg karaktere. Helytelenítette Meissen felrakott virágdíszeit, mert ez lehetetlenné teszi a tárgy használatát. Kifogásolta a felületén teljesen bearanyozott porcelánt, továbbá tájképeket az étkészletek tányérjaiban. A kiállítás egyik szenzációjának alkotóját, Oslert sem kímélte az üvegszökőkút megtervezéséért és joggal, mert valóban helytelen volt, hogy az ólomüveg felső építményhez műkőmedencét alkalmazott, s az üveg és a víz egyformán színtelen lévén, hiányzott a kontraszt. 28 Az államilag fenntartott manufaktúrák főleg a kerámiarészleg zsűrijének okoztak gondot. Sèvres-rel kapcsolatban a kritika megállapította, hogy művei nemzeti dicsőséget jelentenek, de egy nemzet is fizeti meg őket. A zsűri felvetette a kérdést, hogy igazságos-e őket egyéni vállalkozók teljesítményével elbírálni. A határozat azonban az volt, hogy a kiállított tárgyakat keletkezési viszonyaira való tekintet nélkül bírálják el, figyelembe csak az illető ország iparosodási foka veendő. A díjazás három éremfokozatból, „megtisztelő megemlítés"-ből, valamint esetenként pénzjutalomból állott. Az „általános tanácsi éremből" 8, a „tanácsi éremből" 166 került kiosztásra. Az utóbbiból Ausztria négyet kapott. A harmadik éremdíjból, a „prize medal"-ból 2807 díjazottat tüntet fel a jelentés, amiből 106 jutott a magyarországi kiállítókat is magában foglaló Ausztriának. 29 Ezek után tévesnek kell megítélnünk azt a mai napig fennálló hiedelmet, hogy az akkor Oroszország után európai területének alapján a legnagyobb európai birodalomnak — amelynek határai Galíciától Toscanáig terjedtek, s magában foglalta az akkor is már számottevő cseh ipartés a nagymúltú olasz ipar egy részét, más kitüntetettje, mint Fischer Móric, Herendről, nem volt. A kerámia-részleg27 Az önbírálat szigorúsága, a tervezők megnevezését illetőleg meglepő. Az 1851. évi 111. London News lapjain közölt illusztrációk közt alig akad olyan müipari ábrázolás, amelynél a tervezőt ne említenék. 28 Dicséretben részesítik a német keménycserép edényeket választékos egyszerűségükért, viszont a coalporti Rose kerámiáinak nagy bemutatóját ízlésben, ítélőképességben és a művészeti követelmények tárgyában igen hiányosnak minősítik. 111. London News i. évf. 29 A Bécsben megjelenő ,, Austria" 1851. nov. 1. számában alábbi kimutatást közli : (a kiállítással kapcsolatban az osztrák kormány területi bizottságokat szervezett, az egyik Magyar ország, Horvátország, Szlavónia, Erdély, a Vajdaság, a Temesi Bánság és a katonai határőrvidék területét foglalta magába.) Prize Medal : Malatinszky Imre Miskolc, cifraszűr, Fischer Móric Herend, porcelánokért, gr. Hunyady ürményi birtoka nyersgyapjúért ; Singer férfiszabó Pest, öltönyökért, Birnbaum Jakab Pest, kenderkikészítésért, Patát György Nagyszeben, Smith és Meyner papírgyárosok Fiume. (Geyert e kimutatás nem említi.) Megtisztelő megemlítés Malvieux Krisztián Pest, Andrássy-féle vashámor Dernő, Kochmeister Pest és Szumrák Beszterce mindketten bányatulajdonosok, Panna és Alexis Brassó, Bubenits József Nagyszeben, Melczer Dániel Nagyszeben. A rozsnyói Szegőt nem említi.
