Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum és társintézményei a felszabadulás óta

9. Részlet az „Űjabbkori órásművesség" c. kiállításból : ' XVIII—XIX. századi magyar álló- és útiórák tekinthető, de biztos provenienciájú, tehát tudományos kutatásra, anyagvizsgálatra felhasználható egyes üvegtárgyai, az ásatásból előkerült múlt század eleji használati kerámiaanyagtörmelék stb. Természetesen külön nyilvántartást igényel az elsősorban levéltári, de esetleg más jellegű adattári anyag is. Mit tett, illetve mit ért el a Múzeum a fent vázolt gyűjtési irányelvek irányában? Ma már Múzeumunk illetékes szakemberei, több-kevesebb teljességgel jó tájékozottsággal bírnak gyűjteményrészlegeikröl, azok hiányait és szükségleteit ismerik, ennek megfelelően tervszerűen tudják műtárgy gyarapítási politikájukat kiépíteni. Ennek következtében az „esetlegességet" egyre inkább felváltja a tényleges szükségletek szerinti tervszerűség. Múzeumunk megindította és kiépítette az utolsó 150 év nem-paraszti rétegei tárgyi emlékanyagának, a kapitalizmus, a polgárság kora tárgyi emlékanyagának gyűjtését meglehetősen szép eredménnyel. Egyre nagyobb súlyt fektetünk hiányos gyűjtemény-részlegeink kiépítésére. E tekintetben különösen jelentős eredményt mutat fel a XIX. sz. vége, XX. sz. elejének francia és északeurópai üveg és kerámia művessége, a XIX. sz. első fele magyar üvegmüvessége, továbbá az egyes kisebb magyar kerámia műhelyek gyakran elhanyagolt alkotásainak gyűjtése. Az eddiginél fokozottabb jelentőséggel fejlődik viselettörténeti gyűjteményünk. Külön ki kell emelni a Múzeumnak a magyar könyvkötés eddig úgyszólván teljesen elhanyagolt és feldolgozatlan