Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Pataky Dénesné: J. J. Kändler és körének szobrai magyar gyűjteményekben

1741-től kezdve mintázta Kandier az ugyancsak kedveltté vált katonafigurák egész sorát. Az Iparművészeti Múzeum c sorozatból a „Szász gránátos" tisztelgő állásban, lábhoz tett fegyverrel ábrázolt figuráját őrzi.

26 Fején arany és fekete sisak, kabátja kék, fehér béléssel, mellénye kék, nadrágja és bokavédője fehér, cipője fekete. Ez a példány 1750 körül készülhetett. Berling szerint 1750-ben, Zimmermann szerint 1760 körül modellálta Kandier a „Fehér főkötős gyermekfejecskét", amely több változatban ismeretes. Az Iparművészeti Múzeum két példánnyal rendelkezik. Az egyik változat nyakán fehér kendővel, mellén plasztikus, színes virágcsokorral, lilavirágos vállkendővel ábrázolja a gyermeket,

27 a másik változaton a leányka főkötőjén tollbokréta, nyakában piros szalagcsokor látható. Mindkettőnek helyenként aranyozott, rocaille-díszes talapzata van. 9. Baccháns csoport. Kandier, 1754 körül A század közepétől kezdve az udvari társasági élet ábrázolása ritkábban ösztönzi Kandiert ; a népélet megörökítése felé fordul, a táncoló parasztok, kézműves polgárok, utcai árusok ábrázolása felé, sőt bányászok is megjelennek művein. Ezek a figurák azonban az ábrázoltak vasárnapi arcát mutatják ; ünneplőbe öltöztetett figurák az udvar ünnepélyeinek staffage alakjai. Mellettük egyre hangsúlyosabbá válnak az allegorikus és mitologikus ábrázolások. Ezekben a kompozíciókban az előző korszak friss, életteljes levegőt árasztó, realista, egyénítő felfogásával szemben a rokokó szellem kívánalmainak megfelelően a gyengéd, a túlfinomult, néha édeskésség felé hajló hangulat uralkodik. Az erőteljes és változatos modellálással Kandier felhagy, stílusa elerőtlenedik. Ezért modelljei a körében dolgozó művészekétől már nehezen különböztethetők meg. Az arcokban egyfajta édeskés szépség, és a tipizálás felé halad. Szobrai eddigi egyszerű talapzata helyett gazdag és lendületes rocaille-os díszű talapzatot alkalmaz. A kompozíciók mesteriek, de a mozdulatokból kiveszett az erő és a barokk lendület, amely előző korszakának és művészete teljének fő jellegzetessége volt. A figurák színezésében a rokokó szellem térhódítása jeléül egyre több a tört színárnyalat, a pasztellszín, az előző korszak erőteljes színharmóniáival szemben. 1745-ben formázta Kandier Nagy Frigyes számára Apolló és a Kilenc múzsa alakját. Az Iparművészeti Múzeum ebből az Apolló-figura példányát őrzi, 1750—60 közötti utánöntésben.

28 Apolló sziklán ül egy fa alatt, kezében lant, lábánál sárkány, tegze és íja fatörzsön függ. Válláról laza redőkben hull le a felső testét 26 Repr. Gerhardt gyűjt. 100. sz. 18. tábla. Layer: Id. m. p. 7. 27 Repr. Gerhardt gyűjt. 38. sz. Berling : Id. m. p. 103. 28 Repr. Gerhardt gyűjt. 62. sz. 11. tábla. Surányi Béla ajándéka.