Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Cs. Katona Imre: A szendrői ref. egyház XVIII. századi nyomott úrasztalterítője és a hazai nyomás fejlődése a XVII—XVIII. században

szentel nagyobb terjedelmet, de több jelentős növényi festék említése mellett az indigót is igen jelentősnek és elterjedtnek mondja.

3 E festékek kezdetben nem szolgáltak nyomófestékül, hanem sajátos, ma is élő és virágzó technikák kapcsán nyertek alkalmazást. Ilyen technikák a reserválás és a kézifestés. Míg az előbbi kezdeti formáit a hátsó-indiai szigeteken ma is használatos Ikat-eljárásban, vagy a Bali-szigetén szokásos kettős-lkat festésmódban kereshetjük, a kézifestésnek egyiptomi emlékei is maradtak fenn. (Hathor istennő imádása.) Festékül legtöbbször növényi alapanyagú festékeket használtak fel. Az ókorban például igen elterjedt volt e célra a bíborfesték használata, melyet a kis-ázsiai partvidékeken található bíborcsiga váladékából állítottak elő, rendkívül titokban őrzött módon. Csak a XIX. század közepe táján derült fény e nagyjelentőségű festésmódra. A korszakalkotó felfedezés olasz és német tudósok neveihez fűződik.

4 A bíborral — amennyire adatainkkal ellenőrizni tudjuk — azonban csak teljes, vagy csak reserv festést tudtak végezni, nyomás céljaira évszázadokon keresztül pigment festékeket használtak. A nürnbergi Katalin-kolostor XIV. századi festékreceptjei is túlnyomórészt ón, ólom, réz és egyéb fémek oxidjait, illetve szulfidjait említik, mint a különböző festékek alapanyagait. A XII—XIII. században már változatosak nyomott emlékeink. Az alapszöveteknek megfelelően a minták színe is igen különböző, de az arany és az ezüst színnek mindvégig megmarad a jelentősége. De nemcsak technikailag fejlődik a nyomás Németországban, hanem művészileg is. Ezt bizonyítják azok az emlékek, melyek ebből az időből fennmaradtak.

5 Az első német—román nyomott emlékeinken körben elhelyezett, erősen keleties állatpárokat láthatunk különböző helyzetekben. A mezőben elhelyezett köralakokat ruta-minták töltik ki. Lassanként azonban a ruta-minta eltűnik, a megbontott kör lesz uralkodó forma, majd a bizánci médaillon. A keleti hatás nemcsak az állatok és növényi elemek sajátos felhasználásában, hanem stilizált arab írásjegyekben is felismerhető. A XII—XIII. században a médaillon oválissá válik. A kettős kontúrú körben indaszálak helyezkednek el. Ezekbe kerülnek az állati és növényi motívumok. A XIV. századtól az ovális mintákat is indaszálak3 Pliniusnak és Tacitusnak a festésre vonatkozó megjegyzéseit túlnyomórészt Kari Kasper : Bunter Traum auf Gewebtem Grund c. népszerű könyvéből vesszük (15 — 30. 1.), de R. Forrernál (Die Zeugdrucke der byzantinischen, romanischen, gotischen und späterenKunstepochen. Strassburg, 1894.) is megtalálhatók e részek. Érdekes, hogy a vadsáfrány (Garthamus tinctorius) származási helyének még a múlt század eleji források is egyértelműen Egyiptomot és Alexandriát tüntetik fel, ahonnan különösen olasz, francia és angol kereskedők révén jutott Európába. Pethe Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság, Sopron, 1805. 609 — 624. 1. — A Szeklitzé haszna, s hasznavételének módja. Nemzeti Gazda (Szerk. Perthe F.1815. júl. 4. — A krappfestés elterjedését és fejlődését dr. Gustav Schaefer : Der Anbau und die Veredelung der Krappwurzel, Ciba Rundschau, 1939. IV.) 1714 — 1722. és dr. Alfred Lex: Die Ferbstoffe des Mittelalters, C. R. 1936. I. 18-22.) c. cikkek tárgyalják 4 Dr. Wolfgang Born : Die Purpurschnecke C. R. 1936. p. 110 — 114. — Purpur im klassischen Alterturm. C. R. 1936.115 — 122. — H. Rebel: Purpur einst und jetzt. Neues Wiener Tagblatt, Nro, 241.. 1927. IX/4) - Szatmáry László : A régiek bíbora Klny. a Term. Tud. Közlönyből. 1910. — Wartha Vince : A régiek bíbora és az indigó. Term. Tud. Közlöny. 1901. 3-10. old. 5 A német, román és gótikus nyomásművészet emlékei Forrer i. m. és képanyaga,valamint Renate Jaques : Deutsche Textilkunst, Berlin, 1942 megfelelő fejezetei és képanyaga alapján tárgyaljuk.