Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Cs. Katona Imre: A szendrői ref. egyház XVIII. századi nyomott úrasztalterítője és a hazai nyomás fejlődése a XVII—XVIII. században
hol képzett rutaminták váltják fel, de gyakori e minták elhanyagolása is. A soronként eltolt raport is hovatovább jellemzővé válik. A gazdag növényi minták és a mozgásukban is jól megfigyelt állatalakok a legjellegzetesebb mintái a késő német—román nyomásművészetnek. A gótikus stíluskorszakban a luccai és velencei textilművészet eredményei tükröződnek a német nyomásművészetben, a mintázat kontúrjai azonban végig keményebbek, mint Itáliában. A felbontatlan, vagy csak alig megbontott állati és növényi formákat kedvelték, később azonban már vonallal is dolgoznak, sőt a nürnbergi antependiumban már kifejezetten vonallal mintáztak. Vonalaik kemények, darabosak. Az alakok gótikus architektúrában helyezkednek el. De magát a kompozíciót lezáró növényi ornamenseknél is a vonaljáték érvényesül az alakoknál lényegesen gazdagabb és lágyabb vonalvezetésben. XVI—XVII. századi nyomásművészetünkben méginkább megfigyelhető a vonallal való mintázás hangsúlyossága. Indadíszeket, rozettákat és a kor egyéb jellegzetes díszítő elemeit használják fel. Németországgal nagyjából hasonlóképpen fejlődik Németalföld textilművészete is. Az olasz renaissance hatása itt azonban még sokkal jobban és erősebben érvényesül, mint Németországban, másrészt, a németalföldi fejlődés már a francia fejlődés eredményeit is összegezi, amelyik szintén renaissance alapvetések után igazodott. A francia nyomott kelmék divatja különösen XIV. Lajos korában érte el csúcspontját, amikor a sziámi követ 1684-ben meglátogatta XIV. Lajos udvarát. A párizsiak hosszú időn keresztül egyébről sem beszéltek, mint azokról a mesés ruhákról, melyekkel a külföldi követek fel voltak díszítve. Ettől kezdve Franciaországban az ,, indiennes" vagy a ,, siamoises" nevű szövetek voltak a legkeresettebb divatcikkek. Colbert miniszterelnöksége alatt később idegen kereskedők helyett egy francia kereskedelmi társaság, a ,, Compagnie des Indes Orientales" hozta be a keleti szöveteket Franciaországba. De a köznép így sem tudta megvenni a kívánatos, de drága szöveteket. Ezért nemsokára belföldi iparosok próbáltak olcsóbb keleti szöveteket kelet-indiai módon előállítani. De mivel még nem ismerték a festések tartósságát biztosító feltételeket és nem hatoltak be eléggé a festés bonyolult titkaiba, csak kezdetleges kivitelű utánzatokat tudtak előállítani, melyek alig hasonlítottak a keleti szövetekhez. Eljárásuk lényege abban állott, hogy tűkkel kiszúrták a minták körvonalait és a szöveten ily módon megjelölt felületeket ecsettel kifestették. Csak később tértek át a fametszés technikájára. 6 A francia nyomásművészet tehát — míg egyrészt textilművészetében tükröződő renaissance hatást és saját helyi hagyományait használja fel, másrészt nyomásművészetében a renaissance keleti hagyományain túlmenően is — előszeretettel nyúl kelet formakincséhez és kifejezési eszközeihez. Németalföld XVII—XVIII. századi nyomásművészete tehát igen gazdag örökség letéteményese, hiszen az említett összetevőkön kívül Németország hatása sem lebecsülendő, különösen kifejezési eszközeit illetően. Sajnos, éppen Németalföld emlékei nehezen követhetők nyomon. Fejlődésének még főállomásait is csak alig-alig ismerjük. Pedig, mint látni fogjuk a követ6 A szövetnyomás múltjából. Term. Tud. Közlöny 1939. 161 — 166. old. Dr. A. Juvet— Michel: Von der Technik des französischen Zeugdrucks. C. R. 1938. III. p. 1018-1026.
