Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Héjjné Détári Angela: Néhány probléma a művészi öntöttvas-művesség köréből

HÊJJNÉ, D ÉT ÁRI ANGÉLA NÉHÁNY PROBLÉMA A MŰVÉSZI ÖNTÖTTVASMŰVESSÉG KÖRÉBŐL Az öntöttvas tárgyakat általában művészietlennek nyilvánítva, a gyáripar körébe szokták utalni azzal, hogy sokszorosítva készülnek, ipari célokra. Áz öntöttvas termékek legnagyobb részére valóban ez áll, azonban ebből a körből ki kell emelni egy elég tekintélyes számú csoportot, melyet okvetlenül az iparművészet területéhez kell sorolni művészi igényű megjelenítése miatt. A helytelen általánosításra az adott okot, hogy a vasművesség XIX. századi emlékanyagát vizsgálva az tapasztalható, hogy a kapitalista termelés szükségszerűségeként a kovácsolásról az öntésre való áttérés, a monumentális daraboknál a művészi színvonal tekintetében valóban bizonyos hanyatlást mutat. Azonban ezzel a folyamattal egyidejűleg, az öntöttvas természetéből adódóan emlékművek és szabadban elhelyezett különböző építmények mellett, a kisméretű használati és dísztárgyak gyártása is megindult, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert éppen a szériagyártás és a nyersanyag aránylag olcsó volta miatt, a múlt század polgársága számára hozzáférhető és művészi tárgyakat hozott létre.

1 Az Iparművészeti Múzeum kicsiny, de sokrétű Öntöttvas-gyűjteményében 63 darab, jórészt ilyen kisméretű használati és dísztárgy van,

2 melyek közül néhány, érdekes problémát vet fel. Az anyagunkból adódó egyik ilyen tisztázatlan kérdés a berlini és a munkácsi vasöntöde termékeinek egymásra gyakorolt hatása, mely gyűjteményünk idevágó darabjain is szembetűnő. A másik nem kevésbé fontos technikai és iparművészettörténeti probléma a különböző nyersanyagokból készült műalkotások hasonlósága, illetve egyezése. Utóbbi szempontból igen érdekes egy német tányérka. Peremén indadíszekkel körülvett barokkos 11 kerek medaillonban lovas fejedelmi alakok vannak, felirattal : Rudolph I., Albert I., Frider III., Albert IL, Frider IV., Maximi L, Carol V., Ferdin L, Maximii III., Rudolph IL, Mathias I. A tányér közepén 'A művészi vasöntés technikája a XV. századba nyúlik vissza. A bronzöntés ismert eljárásához hasonlóan égetett agyagformába öntötték az 1200 fokon megolvasztott, magas széntartalmú vasat, majd az agyag-negatív alkalmazása mellett a homokforma használatára is rátértek. Az utóbbi esetben a szobrász által elkészített viaszmodellek alakját öntőszekrénybe foglalt tömörített homokba kézi szerszámokkal formázlak, vagy pedig a viaszmodellről ólomöntvényt készítettek, és a kellőleg előkészített homokba nyomva, vasból kiöntötték. Plakettek és általában laposabb tárgyak két pontosan egymásrahelyezett, homokkal teli öntőszekrényben, vagy agyagformában készültek oly módon, hogy a kívánt forma negatív helyét az öntőnyíláson keresztül folyékony vassal teleöntik. Körplasztikai alkotásokat, melyeknél a harmadik dimenziónak fokozott szerepe van a tárgy kiálló részei miatt — amint a porcelánnál is —, több öntőforma alkalmazásával, drótvázas magon készítenek. A darabok felületén mutatkozó öntőforma nyomokat, varratokat lecsiszolják, s gyakran a tárgyat még utánacizellálják, hogy a mű szobrászi értékét emeljék. 2 Lásd a függelékben felsorolva. 7-1