Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Diószeginé Egyed Edit: Közelkeleti állatplasztikákról

D. EGYED EDIT A KÖZELKELETI ÁLLATPLASZTIKÁKRÓL Az Iszlám előtti Perzsiában a figurális ábrázolások igen messzi múltra tekintenek vissza. A nagy ázsiai díszítőművészetben már régi idők óta fontos helyet foglalnak el az állat-, pontosabban állatharcábrázolások. Megtaláljuk ezeket textilmaradványokon, falfestményeken, sőt a vesétekkel díszített fémtárgyakon,, valamint különböző sírleletekben is. Az Achaemenida, Szeleukida és Parthus, továbbá a Szasszanida idők emlékanyagát vizsgálva, szinte minden tárgyon találunk önálló vagy legalább díszítő elemként használt állatábrázolást, ami arról tanúskodik, hogy a művészet már az Iszlám előtti évszázadokban is igen jelentős szerepet játszott. A VII. században kialakult iszlám vallás bizonyos korlátok közé szorította az arab hódítások előtt oly széles körben alkalmazott élőlény-ábrázolásokat. Ennek ellenére a mohamedán hódítás korszakában is megtaláljuk ezeket díszítő elemként. Bizonyos állatfajtákat különösen kedveltek, leggyakrabban kakast, tyúkot, kacsát, lovat, a törökök pedig az oroszlánt (például a koniai szultánpalotán) mintázták meg. Egyes kutatók szerint ezek közül több azért jutott előtérbe, mert a kozmikus állatkörben is szerepel s így asztrális jelentősége is van.

1 Ennek a feltevésnek azonban ellene szól az a tény, hogy őskori emlékeken is megtalálhatjuk ezeket az ábrázolásokat, mégpedig igen széleskörű elterjedésben. A nevezett állatok alakjára víz- és parázstartókat, valamint dísztárgyakat mintáztak, mégpedig — az írásos és tárgyi emlékanyag bizonysága szerint — egy és ugyanazon időben. De előfordultak ugyanazok a motívumok, mint veretek is,

2 például olajmécsesek fogóiként stb. A közeikeleti történeti forrásokban számos állatábrázolásra vonatkozó utalást, leírást találunk ; ezek az adatok szerfelett becsesek, mert segítségükkel arról a korról, amelyben s amelyről íródtak, néhány —- állatplasztikával is kapcsolatos — társadalomtörténeti vonatkozás is megvilágosodik. Az általunk ismert legrégibb értesítésre Firdauszi (936—1020?) Sahname (Királyok könyve) című munkájában bukkanunk. Szerzőnk a Szamanida udvar megbízásából írta művét. Munkájában a nagy iráni múltat akarta megénekelni. A tárgyi emlékanyag azonban a hosszú ideig tartó gyűjtés ellenére sem volt megfelelő mennyiségű. Ezért művébe a maga korának szokásait és életmódját is bedolgozta. A Sahname Bahrain Gur uralkodásáról szóló elbeszélésében Dzsemsid kincsének megtalálásával kapcsolatban, az alábbiakat olvassuk :

3 „Meglátta Mobed 1 E. Diez, Iranische Kunst. Wien, 1944. 215 1. 2 Dr. Grempler Vilmos. Néhány rejtélyes emlék magyarázata. (Arch. Ért. Üj folyam 11.)« 3 M. M. Djakonov, Bronzovaja plasztika pervih vekov hidzsri. (Trudi otgyela isztorit kulturi i iszkussztva Vosztoka IV. 157 1.)