Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai
Franciaország minden műipari ágban az élen járt. 31 Ausztria a divatapróságok terén ért el sikereket. Megdicsérték szalagjait, kesztyűit, könyvkötéseit, bár az utóbbiakat művességben pongyolának találták. Ezzel szemben kiemelték az angol könyvkötők precíz munkáját és örömmel vették tudomásul, hogy a kiadók is súlyt kívánnak helyezni a könyvek művészi külsejére. 32 Szászország mintaszerűen megrendezett textilbemutatójáról külön katalógust osztogatott. A Zollverein államai közül — amelynek kiállításaitól nem voltak elragadtatva — ezt a részleget tartották legjobbnak. A magyar kiállítók, mint már említettük, Ausztria neve alatt szerepeltek, de a jelentés legjobb tudása szerint feltüntette a kiállító magyar voltát. A kiállítás nagy hatása rövidesen megmutatkozott az üzemi és kézműipari termelés terén egyaránt. Angliában általa merült fel számos olyan kérdés, amelyet eddig nem méltattak figyelemre, vagy csak kevesek ismerték fel fontosságát. Hogy mást ne említsünk, a művészi színvonalú üzemi tömegtermelésnek szükségessége és lehetősége, a történeti stílusokhoz alkalmazkodó művészi technikák elsajátításának fontossága, s hogy a technikai találmányok nem mindig alkalmasak és alkalmazhatók az iparművészet fogalmába tartozó tárgyak elkészítésére. A nyomában meginduló széleskörű mozgalom, amely a termelés művészi színvonalát tűzte ki céljául, az ezzel kapcsolatos irodalom, viták, amelyeknek tárgya az ipari és kézműipari termelés volt, nagyrészt innen veszik eredetüket. A 11 év múlva, 1862-ben ismét Londonban rendezett nemzetközi kiállításon Anglia bebizonyította, hogy sokat tanult, de a többi nemzetek is több-kevesebb mértékben bizonyságot tettek erről. Az első sikeren felbuzdulva, a lebontott Kristálypalota helyébe Anglia sokkal nagyobb épülettel s ennek megfelelően jelentékenyen megnövekedett költséggel vállalkozott a nehéz feladatra. A kiállításhoz szükséges tőkét az elsőhöz hasonló módon garanciakötvények útján szerezték meg. Az előkészületek alatt kitört az észak-amerikai polgárháború, s a kiállítók s velük együtt a látogatók várt nagy tömegei az újvilágnak ebből a részéből elmaradtak. De magában Angliában is csökkentette ezt a számot az a tragikusan nagymérvű munkanélküliség, amelyet az USA déli államaiból jövő pamutszállítmányok elmaradása okozott. A megdühödött rabszolgatartó pamutültetvényesek elégették a gyapotbálákat, mivel Anglia önkéntesei az északiak segítségére siettek. Ennek következtében Észak-Anglia pamutfeldolgozó üzemeiben egyre több szövőszék állt meg, s az év októberéig közel 225 000 embert kellett a munkanélküliség okozta nyomor következtében társadalmi segítségben részesíteni. A kiállítás fényes külsőségeit ezúttal Minton nagyméretű, színes „majolika" szökőkútja emelte. A kiállítók száma egyes adatok szerint 25, mások szerint 29 000, a látogatók száma meghaladja a 6 000 000-t. A részvényesek aggodalmát a napisajtó a hétről hétre közölt bevételek útján igyekszik megnyugtatni. 33 Az anyagi balsiker a költséges táblázatokat nélkülöző, beszámolón is megmutatkozik. A megtisztelő megemlítésen kívül csak egy díj, a Prize medal szerepelt. 31 A bőrtapéták még ekkor is divatban vannak, de mind a franciák, mind az angolok hidraulikus sajtolás útján állították őket elő. 32 A Leghton kiadócég díszítőosztályának művészeti irányítójául Limner Luke tervezőt alkalmazza. — Mint újdonság szerepel ekkor a márványozott borjúbőr könyvkötéseken. 111. London News. 1851. II. 95. o. 33 A kiállítás nemzeti érdeknek, nemzeti ünnepnek számított, az angolok „egész háznépüket" magukkal vitték. Volt olyan nagyipari vállalkozó, aki 1500 dolgozóját különvonaton vitte a kiállításra s vendégül látta a nap folyamán. Vahot Imre : Az 1862-iki londoni világkiállítás emlékkönyve, Pest 1862. 111. London News 1862, II. 238.
