Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai
A két londoni kiállítás között eltelt 11 év folyamán New York és Párizs is rendezett nemzetközi kiállítást 1853, illetve 1855-ben. Tanulmányunk alapjául azért választottuk e két londoni kiállítást, mert a közöttük eltelt évtized távlatából az első által megindított mozgalmaknak a műipar fejlődésére gyakorolt hatása megállaptíható volt. Az 1851. évi kiállításon szereplő textiliák meglepő sokféleségével 34 szemben 1862-re a kerámiaipar fellendülése jellemző. Eddig ismeretlen műhelyek, új anyagok, de sajnos még mindig a régi formák jelennek meg nagy számban. Üj anyag a kaolin nélküli nemes keménycserép, a „parian", valamint a félporcelán. Üj vonás a terrakotta művészi felújítása, új alkalmazás a kerti- és épület-díszkerámia. Régi a hisztorizálás, ami a „majolika" és „Raffael-kerámia" elnevezésekben is megnyilvánul. A jelentés szerint az utóbbi években kiváló technológusok érdeklődése fordult ez iparág felé, minek következtében mindazt, amit a közelmúltban még találgatva, kísérletezve ért el a művesség, ma biztos tudományos alapokon valósíthatja meg. Sèvres még mindig az élen állt, az akkori kritika felfogása szerint. Miután kitűnő művészek és tudósok kutatásai révén elért eredményeit nem zárta el, hanem mindenkor a tanulni kívánók rendelkezésére bocsátotta — az angol közvélemény szerint, — mindenki, aki a kerámiaművészet magasságába körülötte felemelkedhetett, hálával tartozik neki. Anglia keramikusai egy évtizeden át tárt kapukat, megértő segítséget találtak Sèvresben. Amíg 1851-ben még jelentős számban készül kézicsipke a kontinensen és a szigetországban, 1862-ben a gépi csipkekészítés játssza a főszerepet. Leginkább sálak készülnek belőle, amely divatágban igen nagy szerepet játszanak a kasmir szőttesek. Nemcsak a textiliák terén, az ötvösségben is, valamint a kerámiákon is érezhető a kelet-indiai hatás. 35 Anglia kissé szégyelli egykori politikáját s értékes, nagy kulturális múltú gyarmatával szemben, a sajtóban ilyen hang jelentkezik. Megfosztva gyapot-nyersanyagtermelő vidékeitől, most India felé néz és onnan várja a segítséget. Önkritikájában többek közt megállapítja, hogy hiba volt az ott felállított szőnyegműhelyekben a régi, művészi tervek helyett ízléstelen angol mintaképek után dolgoztatni. 36 A zsűri ítéletében már némikép érezhető a szocialista szemlélet hatása. 34 Textilújdonságok : bársonnyal csíkolt „bársonypoplinett", arany- és ezüstcsíkos selyemanyagok (üvegfonallal díszített brokát már nem szerepel). A textilnyomóiparban élenjárnak a franciák, akik a fejlődést nemcsak eredményekben, hanem az eljárás bemutatásával is demonstrálják. (E didaktikus kiállítási módot az angolok a kémiai részben alkalmazták.) Jellemzők a kevert textilanyagok ; pamut és selyem, pamut és gyapjú széleskörű megjelenése. A bírálat helyteleníti az angol chintzek díszítését. A „piktoriális" stílus még nem biztosíték a dekoratív hatás elérésére, a túlsók nyomódúc használata csak költségessé, de nem mindig művészivé teszi a díszítményt ; kifogásolja a túlsók szín alkalmazását is. Az olaszok ez alkalommal mutatják be az európai pamuttermesztés első kísérleteit. A pamutiparra jellemző, hogy az USA iparát ekkor még csak egy cég képviseli, egész termését Európa, főleg Anglia dolgozta föl. 35 Garard ötvösműhelye kandelábert készít Dhuleep Singh maharadzsának. A terv elkészítésénél szaktudósok a tanácsadók. 36 1862-ben a művészi tervezés fontosságát már felismerték, bár annak lényege még nem tisztázódott. A megelőző években Albert, az élettársherceg is tervezett iparművészeti tárgyakat, valamint lakóházakat a dolgozók számára. Az 1850-es évekre oly jellemző irodalmi irány az iparművészet terén még ekkor is érezhető. Hancock műötvös az olasz Monti szobrászművész tervei alapján elkészíti „Nagybritannia költészete" c. serlegegyüttest, amely Shakespeare, Milton, Byron és Burns költészetét jeleníti meg. Itt egyszersmind világosan kibontakozik a művészi elképzelés és a művészi anyagmegmunkálás összetett lehetősége az iparművészeti alkotásban. A kor felfogásában a tervező művész és a művészi kivitelező egyenértékű. IS* 7 275