Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai
madara s az általunk szecessziónak nevezett törekvést a végére tesszük. Az utóbbira jellemző stíluselemekre azonban a kiállított tárgyak között már akad példa, holott Ruskin még csak ebben az évben fogja kiadni „Velence kövei" első kötetét, Morris még csak 17 éves ifjú és Van der Velde még sehol sincs. De nálunk is akad a megszokott datálás ellen felhozható példa. Az 1846-os második iparmű-kiállítás kőnyomatos oklevele neorenaissance stílusban készült (4. kép). A helyzet magyarázatára — ami egyébként igen mélyreható tanulmányozást igényel — egyelőre megállapíthatjuk, hogy a két forradalom, a francia és az angol ipari, megszüntette a kézműves iparon alapuló udvari stílusok uralmát és a természettudományos felfedezések és a gépipar csodái alapján, 1851-ben kézi és gépi erővel elkészítve fölvonultatta mindazt, ami eddig a kiváltságos kevesek számára volt elérhető. A mecénásoktól és az akadémikus gátlásoktól felszabadult, művészettörténeti képzést nélkülöző tervezők korlátlanul merítettek mindabból, ami a forradalmak s a társadalmi átalakulás által megnyitott, egykor elzárt főúri paloták berendezéséből képzeletüket megragadta. A tőkés termelés és a forradalmak adta gyors meggazdagodási lehetőségek által vagyonhoz jutottak válogatás nélkül igyekeztek kiélvezni a múltak pompáját, amit a profitra éhes tőkés termelés üzleti szelleme egyre újabb formában előttük felvonultatott. 26 A kiállítás zsűrijét, a királyi társulatot, de az angol sajtót is megdöbbentette ez a kép. Mint fentebb említettük, az alapeszme egyikeként az esztétikailag és minőségileg színvonalas műipari tárgyak gyártását hangoztatták. A kiállítási jelentésben hosszú, alapos tanulmány látott napvilágot a forma és díszítmény összhangjára vonatkozólag. Érdekesnek tartjuk néhány megállapítását idézni : ,,Nem hisszük, hogy akad valaki, aki az ipar szempontjából a forma és díszítmény egysége gondos tanulmányozásának fontosságában e kiállítás kapcsán kételkednék. Mert mindazt, amit emberi találékonyság, képzelőerő és az ipar létrehozni képes, ez évben egy helyre gyűjtöttük össze, s megtekintésükre és megvizsgálásukra meghívtuk a világot. De némi kritikai vezetés és megfelelő tájékoztatás nélkül, amelyek hivatva vannak a tetszetősnek a széptől való gondos elválasztására, a kiállítás megtekintése inkább megrontja a közízlést. Bárki megállapíthatja, hogy a díszítmény tömegekkel elborított kiállítási tárgyak inkább az előbbi csoportba tartoznak és kritikai irányítás hiányában a tömegízlésre nagyobb benyomást fognak gyakorolni, mint az egyszerűségükben valóban kitűnőek. A forma és a díszítmény lényegében különálló. A forma mindenkor kapcsolatban van az alkotással, legyen az használati vagy dísztárgy, s mint ilyen, már magában foglalja a díszítés fogalmát is. Az ornamentika csak a konstrukció díszítése. Kiállításunkon az öncélúvá tett díszítés következtében a szemlélő örömét lelte az egyszerű használati tárgyak dísztelenségében." A tanulmány továbbiakban élesen elítéli a régészeti leletekről származó díszítmények felhasználását. Amit mozaikba komponáltak, nem szabad berakott padlóban utánozni, mondja. Lehetetlenség 20 A stílusszimultanitás okát nem szabad a kiállításokban keresnünk. Az Illustrated London News 1851. július 19-iki számában közölt cikk szerint XVI. Lajos óta az alábbi stílusok divatoztak: a „római" stílust XV. Lajos stílusa váltotta föl, majd görög, gótikus és XIV. Lajos iránya, egyiptomi stílustól követve, majd ismét a Louis XV. következett. Ezután az Erzsébet-korabelit váltotta XVI. Lajos stílusa, majd „itáliai" (ez alatt valószínűleg a barokkot érti), gót, ismét Louis XVI. ; végül a renaissance divatja uralkodott. A fentebb említett egyiptomi stílus nem hozható az empirrel kapcsolatba. Az egyiptizálás megelőzte I. Napóleon korát, akinek nem is lehetett célja, hogy súlyos kudarcának emlékeivel vegye magát körül. Dobrovits : Rágna Enking : Der Apisaltar des Johann Melchior Dinglingers. Folia Archeologica. Gloag : i. m. E gyakori stílusfluktuációk szoros kísérőjelensége a politikai helyzet hullámzásának.
