Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai

3. Erkélyrács fogadó-szobára, kovácsolt vas (Roberts southamptomi műhelyéből az 1862. évi Londoni Kiállításon. (111. London News, 1862) muszlin függönyökre ion templomokat díszítőelemként alkalmazni. Helytelenít a folytonos újnak keresését is, utal arra, hogy az elmúlt idők esztétikailag értékes tárgyai hosszú fejlődés eredményei. Feltételezhetnénk — mondja a cikk —, hogy mindannak, ami sokszorosításra kerül, művészi voltára komoly gondot fordítanának, holott éppen ellenkezője történik. Szerinte Angliában a tervezőt nem értékelik, neve ismeretlen marad, rosszul fizetik, ezáltal elkedvetlenítik, a megbízó iparos pedig ízléstelenségét ráerőszakolja. Szerinte Francia- és Németországban a helyzet több helyen kedvezőbb. Az angol helyzet megjavítására, az ízlés nevelésében a társadalmat hívja segítségül, s egyben megállapítja, hogy mindaz, ami műiparuk terén helyes, azt mind a külföldnek köszönhetik. Legtöbb esetben — folytatja Redgrave Richard,

26a a cikk szerzője — nem is a tervező művész, hanem a kivitelező művészi munkás hiányzik. „Nincs cizellátorunk, nincsen, aki porcelánszobrot a formából szakszerűen kivegyen, a textildíszítményt elrontja az, aki a szálat felveti (az angol selyemipar ekkor még alig 20 éves). Ha Angliában egy díszítményt megterveznek, azt számos más helyen is alkalmazzák." A cikkből megtudjuk azt is, hogy a gyárosok az ipari centrumokban akkor már egy évtizede működő tervező iskolákat nem részesítették segítségben, nem akarván megérteni, hogy ezek dolgozóik ízlésnevelésével őket kívánták támogatni. „A gyáripar csak a múlt kitűnő termékei2G

» Redgrave Richard (1804 — 1888) festő, grafikus, művészeti író. 1851-ben a kiállítás művészeti részlegének szervezője, 1855. évi párizsi világkiállításon a brit részleg rendezője. A londoni Marlborough House-ban létesített Alkalmazott Művészetek Múzeumának létesítője. Ez képezte alapiát a későbbi South Kensington Múzeumnak.