Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban
nem sikerült eddig egész pontos előképet találni, de az elemek, pl. a lángsugaras mandorlában elhelyezett álló Madonna, 17 a naiv perspektívával megrajzolt kockás padló 17a , a metszetek háromkirályos jelenetei egy térdelő és két álló királlyal, a térdelő, a koronáját leteszi a földre —, a Madonna mögött a nyitott fedélszékű kis ház, közepén a csillag, 17b " c igen ismerősek. Lehetséges, hogy a további kutatás folyamán felbukkan ezeknél közelebbi rokon, melynél kimutatható a pontos másolás — lehet, hogy nem -—, nem ez a lényeg. Az elemek azonosak, a kompozíció gyakran egyezik, a szellem rokon és ugyanaz az előadás módja : a ruharedőknek, hajfürtöknek, arcvonásoknak a fafaragás törvényei szerint való stilizálása valószínűvé teszik, hogy a mézeskalácsforma faragás már itt, ekkor ágazott el és fejlődött ezután a maga útján. S ha erősebb nyomot hagyott is a faragásokban a későbbi barokk előadásmód, mint az 1500 körüli fametszetek, de ezek hatásának nyoma a kompozícióban, egyes konvenciókban, a fafaragás megkövetelte kissé merev szögletességben — szinte napjainkig megmaradt. A mézeskalácsfaragások kapcsolata sok más művészeti technikával is megtalálható, pl. a kerámiával. 18 Kályhacsempét, rárakott díszű edényt vizsgálva gyakran támad az az érzésünk, hogy a díszítményt fábafaragott negatívba nyomták s így „montírozták" az edénytestre. A fémöntéssel való kapcsolatot alátámasztja Divald Kornél megfigyelése is, 19 aki megállapítja, hogy régi harangok és kutak domborművei gyakran fábafaragott negatívok segítségével készültek, melyeket a mesterek ötvösöktől, vagy bábsütőktől szereztek be, pl. az 1420 körüli bártfai keresztelőkút díszei különösen emlékeztetnek bábsütőmunkákra. 1500 körüli szt. Vitus ábrázolásokon néha ugyanazok a virágindák veszik körül a szent alakját, mint amelyek a gyűjtemény hasonló tárgyú faragásán is visszatérnek, 20 az Orpheus-formát (11. kép) keretelő, XVI. századi típusú lándzsával felfegyverzett alakok és kergetőző állatok hasonmásait 1600 körüli díszes vadászfegyverek berakásain látjuk viszont. 20 A mézeskalácsforma faragások egyik legvonzóbb érdekessége : sokirányú kapcsolataik. Fogékonyak az új iránt, de a régi stílusok emlékeit is magukonviselik, egyidejűleg, néha évszázadokon át. Ugyanekkor, koruk művészetének szinte valamennyi ágától vettek át elemeket és továbbították így ezek tartalmát, mondanivalóját, közönségük, a nép felé. * * * Az az egységes, zárt és körülhatárolt faragóstílus, melyet Szalay Ágoston gyűjteményéből ismertünk meg, olyan területen alakult ki, melynek részei az idők folyamán többféle kapcsolatba kerültek ugyan egymással, de a kapcsolatok ideiglenes jellegűek és lazák voltak. Kétféle, látszólag ellentétes irányú erő működésének eredője ez a stílus : az egyik a népeknek egymáshoz való vonzódása, ami létrejön, amint csökkennek ennek a közeledésnek mesterséges akadályai — a másik : a nemzetek vágya, saját törekvéseiknek sajátos lelki alkatuk alakította 17 Kristeller : Kupferstich und Holzschnitt in vier Jahrhunderten. Berlin 1905. 97. old. 17a Ugyanitt 99. old. 17 b Ugyanitt 34. és 88. old. 17 c Muther : Die Deutsche Bücherillustration der Gotik und Renaissance, többek között: 32. old., 54. old., 86. old. stb. 18 Holme : Peasant Art in Austria and Hungary, 87. kép. 19 Divald Kornél : Harangöntők, keresztkutak. Élet. XI. évf. 1919. XIII. sz. 291. old. 20 Kunst- und Kulturgeschichtliche Denkmale des Germanischen National-Museums. A. Essenwein. (Leipzig, 1877.) LVI. 3 és GV. tábla.
