Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban

11. A zenélő Orpheus. Szombathely, XVI—XVII. sz. ízlésük szerinti kifejezésére. Az első hozta létre a közös, a második a helyi jellegzetességeket a formafaragásban. A tárgyalt korban a második még csak csírájában jelentkezik. A XVII. századi német—osztrák, osztrák—magyar bábsütő- és faragókapcsolatok több formáját igyekeztünk itt feltárni s a kialakult formanyelv elemzésénél úgy találtuk, hogy ennek alapvető összetevői : a délnémet renaissance, plasztikában, bútoron, ón- és ötvösművészetben, fametszetben jelentkező ismert kifejezési módja — és az ausztriai Alpes-vidék ősi eredetű helyi népművészete. Ezek tartalmi elemein kívül a fába-bemélyítő faragás technikai követelményei szabják meg a stílus jellegzetességét. Az említett pozsonyi formák és a CBFszignatúrás formák összefüggései bizonyítják, hogy Magyarországon is volt színvonalas, művészi formafaragás, melynek művészi formanyelve a XVII. században még az erős német—osztrák vonzáshoz alkalmazkodik, csak témájában