Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum és társintézményei a felszabadulás óta
az állandó Kína-Múzeum létesítésére. A kiállításokkal kapcsolatban többször említés történt a raktározás nehézségeiről. Ez a kérdés volt —és sok tekintetben még ma is az — a Múzeum legsúlyosabb problémája. Ugyan egy egykori liftakna helyén a kerámia tanulmányi raktár egy része 1946—47-ben kiépült, de ez még az akkori anyagot sem tudta mind befogadni, s rövidesen teljesen elégtelenné vált. Bár a kiállítások után a jól rendezett tanulmányi raktárak létesítése volt a fő feladat, e munkát csak részben lehetett megoldani, sőt a helyviszonyok alakulása következtében nem egyszer a már elrendezett raktárak átköltöztetésére is sor került, amint az például a kerámiagyűjtemény tanulmányi raktáraival is történt. A Múzeum kénytelen volt minden lehető helyet raktározásra felhasználni, szükség megoldásokhoz, így ideiglenes galériák létesítéséhez is hozzáfogni, sőt a munkahelyeken is raktárakat létesíteni, ami, az amúgy is zsúfolt munkahelyeken a tudományos munkát nehezítette. A helyzet eleinte nem nagyon javult, sőt a muzeális anyag nagymértékű beáramlása következtében inkább rosszabbodott. 1950 folyamán a kiköltözött Műemlékek Országos Bizottsága és felszabadított magánlakások helyén sikerült új munkahelyeket, kisebb raktárakat és műhelyeket létesíteni. Lényegesebb enyhülést jelentett az, hogy 1953 folyamán a Nagytétényi Kastély-múzeum egy szárnyának ideiglenes helyreállítása következtében az Iparművészeti Múzeum bútoranyagának egy része ott elhelyezést nyerhetett, így a Múzeum földszinti galériái és üvegcsarnoka felszabadulhattak kiállítás céljára. A legjelentősebb, szinte döntőnek mondható fordulat 1954 végén következettbe. Az Iparművészeti Főiskola új, zugligeti épületébe költözött és az épület jelentős részeit a Múzeum kaphatta meg. Ezáltal 1955 folyamán sor kerülhetett arra, hogy a Keletázsiai Múzeum raktárait beköltöztessük a Múzeum épületébe (ez a Kína-Múzeum létesítésének alapfeltétele volt) és elkezdhessük a textilosztály, a kerámia és üvegosztály, a bőrés vegyesgyüjtemény és az adattár tanulmányi raktárainak kiépítését. Sokban javult az ötvös- és bútorosztályok raktározási lehetősége is. Ha még nincs is minden raktározási kérdés mindenben megnyugtatóan elintézve, a fordulat a Múzeum életében eddig soha nem tapasztalt javulást jelent, és a megindult fejlődés annál is biztatóbb, mivel kilátás van arra, hogy a Múzeum belátható időn 4. Részlet a „Kerámiaművesség története" c. kiállításból : a Kőszegi Patika különböző korok és műhelyek patikaedényeivel