Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum és társintézményei a felszabadulás óta
belül az egész épület birtokába jut és a Nagytétényi Kastélymúzeum épületének várható további helyreállítása is hozzájárul a nehézségek leküzdéséhez. A raktározás megoldása elengedhetetlen alapfeltétele a leltározó és leltárrevíziós munkának. Egyes részlegekben (így a bútorosztály anyagában) ez eddig szinte megoldhatatlan volt. A múltban, ahogy mondottuk, a Múzeum anyaga jelentős részben leltározatlan volt, a leltárkönyvek és leltárkartonok megbízhatatlanok voltak, nélkülözték a tudományos alaposságot, illetve, több ezer darab hiányzott. Éppen ezért az utóbbi évek legfontosabb célkitűzései közé a leltározás terén tapasztalt lemaradás felszámolása tartozott. Az e téren végzett munka, ha még nincs is teljesen elvégezve, már eddig is számottevő eredményeket ért el. A legtöbb osztály anyagának legnagyobb részét beleltározta — egyesek teljesen—-, és hozzálátott a leltárrevíziós munkálatokhoz is. Ez az eredmény annál is jelentősebb, mert a Múzeum anyaga a felszabadulás előttihez képest minden részlegénél legalább is megkétszereződött egyeseknél megháromszorozódott. Nem egyszer, így a Fettick- és Kontsek-ajándékozások esetében, több ezres tételek kerültek a Múzeum tulajdonába. Annak ellenére, hogy a munka hatalmas ütemben folyt, a múlthoz képest elmélyült. A Múzeum felismerte, hogy nemcsak a publikációs tevékenység, hanem a leltározás is elsőrangú tudományos munka. A tudományos igényű leltározás számos régi téves meghatározást helyesbített, és sok nagyértékű felfedezéssel járt, számos értékes tanulmány alapjává vált. A leltározási munkák mértékét növeli az a körülmény is, hogy a Múzeum nemcsak saját anyagának leltározási és leltárrevíziós munkáját végzi, hanem 1952 óta részt vesz a vidéki múzeumok iparművészeti anyaga beleltározásában is és a köz-, egyházi és magángyűjtemények iparművészeti anyaga országos nyilvántartását végzi. A nyilvántartási munka nem egyszer lényegében műtárgymentési munka. A Múzeum, valamint a Nagytétényi Kastélymúzeum számos veszélyeztetett műtárgyra hívta fel a figyelmet, nem egyet mentett meg a pusztulástól. Műtárgy védő és műtárgymentő munkáját a műemléki hatóságokkal együtt végzi. E munkája egyben gyakran a Múzeum gyűjteményeinek gyarapodását is jelenti : ily úton került például a Múzeum birtokába a budai Emmer-palota magyar historizáló belső berendezése és számos más értékes műtárgy, kovácsolt vaskapu, renaissance-faragvány stb. Leltározási munkát végzett a Múzeum Szegeden, Veszprémben, Győrött, Pécsett, Miskolcon, Egerben, Székesfehérvárott, Sárospatakon, Kecskeméten, Debrecenben, Herenden, Vácott, Esztergomban, Keszthelyen, Makón, Békéscsabán, Gyulán és még számos más vidéki városban. Az országos nyilvántartás munkálataival kapcsolatban elkészült 1954-ben Békés és Csongrád megyék iparművészeti topográfiája, ez idén Győr és Borsod megyék iparművészeti topográfiájára kerül sor. A Múzeum országos vonatkozásban feldolgozza a Magyarországon található művészi könyvkötéseket is, ezen az eddig úgyszólván teljesen elhanyagolt területen úttörő munkát végzett. Itt kell megemlítenünk, hogy a távol-keleti művészeti anyag országos nyilvántartását a Keletázsiai Múzeum végzi. 1955. év második felében megindult a Múzeum valamennyi gyűjteményére kiterjedően az általános műtárgy-állagrevízió. A leltározással párhuzamosan kell szólnunk a restaurálásról. A felszabadulás előtt szakszerű restaurálás alig folyt, a Múzeum korszerű restaurátor-üzemekkel nem bírt. 1946—47-ben sor került a textilrestaurátor-műhely felszerelésére és egy kisebb kerámiarestaurátor-műhely és egy nem megfelelően elhelyezett asztalosüzem létesült. 1950 folyamán, külön épületben kiépült, megfelelő gépekkel a
