Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Sternegg Mária: XVIII. századbeli minorita szerzetes munkája az Iparművészeti Múzeumban

9. Faragott aranyozott képkeret. Eger, Minorita templom. Kresz I. felvétele részleteiben arányos, plasztikusan előreugrik, merészen domború. (Általában hasonló háromszakaszos volutával peremeződnek az ilyen szerkezetű tabernákulumok ill. oltár felépítmények.) A képkeret koronázó része látszatra távol áll a tabernákulumtól. Itt a faragóművész olyan virtuózán gondolkozott, hogy minden faragási, áttörési lehetőséget kihasznált. Ez a virtuozitás, a képkeret nagy egységének bátrabb arányai azonban ne tévesszenek meg bennünket. Épp a keret koronázó részében találjuk meg a tabernákulum faragványaihoz legközelebb álló felfogásról, művészi látásmódról tanúskodó ornamenseket : a legfelső, szív alakú díszítmény két oldalán kettős virágokat és háromosztatú leveleket hajtó rózsaág ritmikusan hullámzik lefelé a tabernákulum-ajtó határozatlanul tekergő rózsaindáival ugyanazon megfogalmazásban. Ugyancsak egyezést mutatnak a lágy, nyújtott, rovátkolt és áttört kagylóperemek a tabernákulum-sisak ilyen faragványaival (10. kép). Még inkább látunk rokonságot, e motívumok egybefűzésénél : aránylag kevés változatban ugyanazok a rövidke, karéjos díszítmények kapcsolódnak állandóan egymáshoz kereten és szekrényen egyaránt. E stílusanalízis vizsgálatainak eredményeként elfogadhatónak látszik néhány következtetés : tabernákulum szekrényünk az Egerben működő minorita laikus fráter, Stöcherle József személyével nem hozható kapcsolatba. Stöcherle háromévi otttartózkodás után 1773-ban eltávozik Egerből, miután számunkra értékes, provinciális kultúrájú, azt mernénk mondani paraszt-rokokó padsorait