Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Sternegg Mária: XVIII. századbeli minorita szerzetes munkája az Iparművészeti Múzeumban

megfaragta. (Mönch Benedek felváltja őt, művei már a Louis XVI. stílus jegyében születnek.) A tabernákulum készítési idejét 1770—1778 közé tesszük. A vele formai egyezést mutató képkeretek a középső mellékoltárokon 1775-ben és 1777-ben helyükön állnak. Másrészt, 1770—72-től kezdve, erőteljesebben folynak a berendező munkák a templomban ; főoltár, padok, kövezés, kórus, az Oltárok díszítése befe- Részlet a tabernákulum felső részéről jezést nyernek. Ebben az időben, mindaddig, míg — feltehetőleg 1780 után — az új berendezés elkészül, a tabernákulum fontos szerepet tölthetett be a sekrestyében. Az egész bútorról arra következtethetünk, hogy készítője elsődlegesen szobrász-, illetve fafaragóművész volt, nem pedig asztalos szakember, jóllehet ismerte a bútorépítés technikáját. Ezt mutatja az a formagazdag, szinte ellentmondásokat is átfogni, egységbe-hozni-tudó készség, amellyel mesterünk a rokokó ornamentika játékos elemeit összhangba tudta hozni az erőteljes architektonikus tagozatokkal. Feltevésünk szerint, a tabernákulum és a két nagyméretű képkeret a berendezési munkák egyazon periódusában készült, e műtárgyak alkotóit egy, még ismeretlen körben kell keresnünk. És ezzel az egri — s talán a töbhi magyarországi minorita templom-berendezések egy újabb csoportját ismertük meg. * * * A tabernákulummal kapcsolatos vizsgálódások során, a magyarországi minorita iparművész szerzetesek kutatásának több problémája merül fel. Hol tanulták mesterségüket azok a laikus szerzetesek, akik a magyarországi rendtartomány különböző konventjeiben működtek? Azok, akiket eddig név szerint ismertünk, többségben külföldi származásúak : négy Ausztriában, három Németországban, kettő Bajorországban, kettő Svájcban, kettő Szepes vármegyében született.

21 A név mellett szereplő jelző, mint pl. ,,de Eperjes arcularius" a novitiatusi időre, vagy a fogadalomtételre vonatkozhatnék. Valószínűleg gyakorlott mesterekként lépnek be a rendbe, mesterségüket legtöbben hazájukban tanulják, s általában már mint ,,újonc"-ok komoly feladatokat oldanak meg. Nem tekinthetjük őket csak asztalosoknak. Építőmesterek, szobrászok, díszítőművészek voltak, akik az új templombelsők számtalan oltárát, szószékét, 21 Szabó E.: id. m. A minorita asztalos-szerzetesek névsora azóta bővült. Az újabb adatokat dr. Pákozdy József érseki levéltárnok bocsátotta rendelkezésemre, amiért ezúton is köszönetet mondok. Ezek szerint : 1780-ban „Franciscus Vaidman de Miskolc. Arcularius". 1817 —1821-ig „Antonius Szüts, arcularius", 1830 —1834-ig „Simon Bocsi Arcularius" nevét tünteti fel az egri minorita rend leltárkönyve. 1835-től kezdve a névsorban „arcularius" már nem szerepel. A minorita rendház (Eger) anyakönyvéből való adat szerint 1774-ben Verner János György nevű asztalost veszik fel a harmadrend tagjai közé. (Eger. Érseki Levéltár. Archivum Vetus.)