Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Nékám Lajosné: Az Iparművészeti Múzeum XVI—XVIII. századi olasz majolika patikaedényei

külő albarelló és a kidomborodó vázaforma. A korsó fülét szabad kézzel formázott kígyóvonalú kettős fül alkotja, főleg Urbinóra jellemző. Az edény testét színes, többnyire kék, úgynevezett „berettino" alapmáz fedi. Erre a színes mázra felfestett sárga, fehér, zöld, barna, sötétkék és ritkán piros színek, szinte már elfárasztják a szemlélőt. Ezt a színes alapra festett díszítési módot hívták ,,sopra colore" nak. — A szerzetesi, városi és magánpatikákon kívül ilyen fényűző edényekkel berendezett gyógyszertárai voltak a kis államok fejedelmeinek is, mint ezt a XVI. század első feléből fennmaradt világhíres lorettói, úgynevezett Casa Santa házipatikája is igazolja. I. Alfonz, ferrarai herceg Velencéből szerezte be patikája számára a szép edényeket, mint 2. Patikaedény, Urbino. XVI. sz. közepe. ezt Tebaldo, a herceg velencei követe jelentéséből olvashatjuk : ,,11 nagy, fedeles vázát, 11 közepest, 20 kicsit küldök, melyeket Tizian rendelt felséged patikája számára".

3A szépen festett albarellók és szirupkorsók nélkülözhetetlen használati edények voltak a renaissance-kor sok szépítőszert használó vagyonosabb polgárnői, „bella"-i számára. Állandóan ott találjuk a patikaszereket és különböző szirupszerű italokat tároló edényeket kamráik polcain. A majolikaedények áráról a modenai levéltár adataiból és Picolpasso könyvéből értesülünk. így a Tizian által Velencében rendelt patikaedények darabonként 5 marcellusba kerültek.

4 Ezek azonban nem kész edények voltak, mert a kígyózó vonalban alakított füleket, a festést és az újabb égetést csak ezután végezték. Az edény díszítését kivitelező művészi majolikafestők munkáit igen nagyra értékelték és igen magasan díjazták. Dosso Dossinak 1528-ban 12 lírát

5 fizettek, mert 2 napig rajzokat készített a torettoi hercegi gyógyszertár edényei számára. Bátyja Battista, a vázák modelljeit készítette egy napig, s ezért egy lírát kapott.

6 3 G. Gampori : La majolique et la porcelaine de Ferrara (Gazette des Beaux Arts. 1864.). 4 G. Campori i. m. A marcellus, Niccolaus Marcello doge idejében (1473 — 1474) forgalombahozott ezüstpénz, 3,26 g ezüsttartalommal. Velencében 1550-ig volt használatban. 5 A lira a XV. század második felétől használt ezüstpénz, nevét Nagy Károly „libbra" pénzéről nyerte, melynek egyenes leszármazottja. Az eddig használt dénár súlycsökkentése után behozatala a jó pénz és a pénz egység megteremtése végett nélkülözhetetlen volt. Súlya és aranyhoz való viszonya városonként és időben változott. 6 G. Campori i. m.