Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Nékám Lajosné: Az Iparművészeti Múzeum XVI—XVIII. századi olasz majolika patikaedényei
3. Patikaedény. Castel-Durante. 1580 4. Kiöntőcsöves patikaedény. Castel-Durante. 1617 Piccolpasso könyvéből értesülünk a különböző motívumokkal díszített edényeknek árairól. 7 100 darab trófeákkal (harci jelvény) díszített edény ára Urbinóban 1 scudo 8 volt. 100 darab rabeschi-vel (arabeszk és vékonyszárú levelek kompozíciója) díszített edény ára Velence-Genuában 1 fiorino 9 , illetve 4 líra Velencében. 100 darab Cerquate-val (tölgylevelek) díszített edény, az uralkodó Roveré család címerében szereplő tölgy miatt különösen kedvelt volt Urbinóban, fehér 7 Cavalière Cipriano Piccolpasso of Castel Durante (1524 — 1579) Bernard Rackham bevezetésével és fordításában. London 1934. 8 Scudo francia eredetű nagy ezüstpénz, egyik oldalán a kibocsátó állam, vagy fejedelem címere volt. A címerről elnevezése is. Ezt a pénzt a franciák hozták a XVI. század elején Olaszországba. A scudi de sole : aranypénz, ragyogó nap van egyik felére verve, ezért elnevezése. Hamarosan elterjedt használata és ducato, scudo, talero alatt kb. egy pénzegységet értettek. 9 Fiorino : Firenzében vert liliomos pénz volt. A XII., XIII. században ezüsttartalmú és 1252 óta lett csak 12 karátos jó minőségű aranypénz, 3,54 g súlyban. Egyik felét Szt. János képe, mádik oldalát liliom díszítette. Mikor 1289-ben a velencei dukát is jó minőségű pénz lett, mind a két elnevezést egy értelemben használták. A firenzei köztársaság hanyatlásával egyre nagyobb számban verték a fiorinokat, így értéke is csökkent. 1531-es pénz reformálásakor a scudo d'orot (arany scudo) bocsátották ki, majd a „zecchino gigliato"-t (liliomos színaranypénz). A különböző elnevezést a kis váltakozó súlykülönbségei miatt kapta a firenzei aranypénz.
