Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Baktay Ervin: Mogul és Rádzsput festmények a Keletázsiai Művészeti Múzeumban

9. Előkelő hölgy és szolgálóleány (30. kép). A márványülésen lebocsátott lábakkal üiő nő testét csak könnyű lepel födi. Mint az előző kép, ez is a hölgy öltözködését ábrázolja. A szolgálóleány a hölgy haját rendezgeti; könnyű muszlinruhát visel, amelyen áttetszik az alsó lábszáron ráncokba gyűrődő nadrág. Az arcok profilban, finom tónusokkal kiemelt plaszticitással. A háttér felhőzete az esős évszak hangulatát idézi, amelyhez az indiai költészetben sok érzelmi vonatkozás fűződik. Noha az ülés perspektívája nem mutat nyugati hatásra, a felhőzet már bizonyos természetutánzó törekvésre utal. Valószínűleg a XVIII. sz. első feléből való. 10. Szerelmes pár (31. kép). Rajz. Illusztráció elbeszéléshez vagy költeményhez. Mindkét arc háromnegyed-profilban; ez és a beállítás, a kidolgozás, a háttér növényzetének ábrázolása, valamint az, hogy bizonyos mértékben a vetett árnyékot is feltünteti, feltétlenül már nyugati hatásokra mutat. A rajz ' azonban bizonytalan, különösen a férfi lábtartása nem mutat jó megfigyelésre. Nem lehet korábbi a XVII. sz. második felénél, de nagyon valószínű, hogy már a XVIII. században készült.

14 11. Majom kobrakígyóval (32. kép). Fa alatt egy majom ül; ellopott valahol —• nyilván kígyószelídítőtől — egy födeles cserépkorsót, és amikor lemelte a födelet, az edényből kobra emelkedett ki. Illusztráció egy meséhez. A majom jól megfigyelt ábrázolása, de még inkább a tájkép és az ég határozott nyugati hatásra vall; a természeti megjelenés visszaadása merőben elüt a régebbi, perzsa ábrázolásmódtól. Aligha lehet korábbi a XVIII. századnál, sőt valószínűleg e század második felében készült, de a mogul stílus felismerhető rajta, különösen az állat ábrázolásában. 12. Kékruhás nő (35. kép). Az ablak háromnegyed-profilban, az arc profilban. A jobbkéz virágot emel az arc elé. Az öltözék európai jellegű és a XVIII. századra utal. A mogul udvar hölgyei szerettek „maskarádézni"', ismerünk olyan festményeket még l a XVII. sz. második feléből, amelyeken mogul hölgyek európai férfiruhában tetszelegnek indiai mezt viselő társnőik előtt. Jellemző, hogy a nő, noha európai ruhát visel, indus módra mezítláb van ábrázolva, bokáján lábpereccel. A festményen több helyütt lepergett a festék, nedvesség okozta foltok láthatók rajta. 13. Fa alatt álló nő (33. kép). Érdekes darab, mert szinte bizonyosan az ú. n. dekkhani iskola műve. A mogul udvari festészet példáját a birodalom helytartói is követték és pl. Bengálban vagy Hajderábádban helyi stílusok alakultak ki a XVII. sz. folyamán. Képünk a hajderábádi „dekkhani" iskola jellegzetességeit mutatja és valószínűleg a XVIII. sz. első felében készült, amikor az egykori mogul helytartók utóda (Nizám-ul-mulk) már függetlenítette magát a hanyatló birodalomtól. Az alak rajza és részletei a mogul iskolára emlékeztetnek, de a finom, gyöngyházszínű árnyalatok, a lehajló ágú fa a dekkhani stílusra vallanak. A háttér alapszíne türkizkék volt, de sajnos, nagy felületen lepattogzott és csak kisebb foltokban mutatja eredeti tónusát. A keretfoglalat mintái szintén elütnek a mogul stílus szokott dekorációitól. A felsoroltakon kívül még egy darabunk van, amely feltétlenül a mogul iskola műve. Ez azonban nem kép, hanem egy illuminait könyvlap, valószínűleg címlap, virágos díszítéssel, perzsa stílusban és perzsa szöveggel. Helymegtakarítás céljából nem közöljük, mert olyan közismert típust mutat, amilyet tucatjával találhatunk e kor festészetével és könyvművészetével foglalkozó munkákban. A kidolgozás rendkívül finom, s a dekoráció a kasmíri lakkfestésű díszítmények stílusára emlékeztet. 14. Ülő nő hangszerrel (36. kép). Noha a mogul iskola stílusát mutatja, s a nőalak fején törökös süvegféle van, a megfestés és a kép hangulata mégis a rádzsput festmények hangulatát idézi. A nő szitár-t (lantfélét) tart a kezében. Feltehetően hindu festő munkája; erre vall az arc megfestésének jellege és kifejezése, s a háttér. Nem sorolható ugyan a típusos rádzsput munkákhoz, de bizonyos átmeneti stílust mutat, amely a két párhuzamos iskola több elemét egyesíti. A XVIII. sz. első felére tehetjük. 15. Vinán játszó nő (37. kép). Még nagyobb mértékben mutatja a rádzsput festészet jellegzetes vonásait, noha valószínűleg a mogul iskola műve. A nő arca kifejezetten hindu típusú, háromnegyed-profilban jelenik meg, és kifejezése elüt a szokványos ábrázolásmódtól: talán jó hasonmása volt egy élő személynek, s a hinduknál nem volt lehetetlen, hogy a festő közvetlenül láthassa modelljét. Az ősi indiai hangszert, a vínát tartja kezében, játszik rajta, tigrisbőrön térdelő helyzetben ülve; előtte 14 Közölte Homér Lajos, id. m. 27. kép.