Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Baktay Ervin: Mogul és Rádzsput festmények a Keletázsiai Művészeti Múzeumban

a padlón kalitka madárral, dobozok, kis palackok, tálacskák. A háttérben fa és épület részlete. A keretdísz perzsa jellegű. A legnagyobb valószínűség szerint a XVIII. századból, sőt ennek második feléből származik. 16. Asszonyok a tetőerkélyen (38. kép.) Gyűjteményünk egyetlen darabja, mely félreismerhetetlenül a rádzsput iskolának, a pahári ágazatnak műve. Szembeszökően felismerhető rajta a rádzsput festészet említett jellemző vonása, hogy voltaképpen nagy felületre elgondolt kompozíció. Az alakok egyszerű, keresetlen rajza, az építészeti elemek ábrázolásmódja, s mindenekfölött a növényzet megfestésének stílusa a rádzsput iskola típusos példája. Sajnos, ez a maga típusában egyetlen darabunk sem egészen elsőrendű munka, inkább a meglehetősen elterjedt átlaghoz tartozik. Valószínűleg Kángra-völgyi mű, a XVIII. századból. 17. Hódolat Krisna képmása előtt (39. kép). Ugyancsak vitathatatlanul rádzsput munka, mégpedig a rádzsasztháni iskola náthadvarai csoportjának a műve. Ez aránylag elég ritka típus. Náthadvara a Krisna-kultusz jelentékeny szenthelye; a festmény a jellegzetes náthadvarai Krisna-képmást mutatja a középen. Az itt gyermekként ábrázolt Krisna teste sötétkék, majdnem fekete. (Krisna jelentése szószerint: fekete.) A képmás előtt balra hódolók állnak; elől, áldozati köntösben félig meztelenül — a kép felső szegélyén látható, dévanágari jelekkel' írt szöveg szerint — Dámódaradzsi maharadzsa, egy rádzsput fejedelem áll, kezében áldozati ajándékkal, mögötte egy kísérője, világi díszruhában. Jobboldalt három brahman áll, a szentély papjai, kezükben szertartási legyezőkkel, homlokukon a vaisnavák (Visnu-hívők) jelével. A színek világosak, finoman mérsékeltek, a rajz egyszerű, biztos vonású; az arcok — mint más hasonló náthadvarai ábrázolásból megítélhetjük,

15 felismerhető portréi a valóságos szereplőknek. XVIII. század vége vagy XIX. század eleje. 18. Púdzsa (kép- vagy kegytárgytisztelettel egybekötött hindu ájtatosság). (34. kép. A kép előterében, a jobboldalt álló fa előtt nő térdel és áldozati tárgyat nyújt a fa előtt levő Sivalingam (Siva phallikus jelképe) felé. A nő mellett a földön batyu, a fa alatt madár. A virágos fa és mező, valamint a dombos háttér egészen sötét; az égen, megvilágított szegélyű felhők alatt a holdsarló látszik. A háttérben négy, körben ülő alak, a távlatnak megfelelő kis méretben. A festmény egyaránt mutatja a mogul és a rádzsput iskolák egyes hagyományos elemeit, de egyik típushoz sem sorolható. Jellegzetes példája a XVIII. században és a XIX. század első felében gyakorivá- vált típusnak, amely kedvelte az éjszakai jeleneteket, sötét alaptónussal; az alakok, mintha meg volnának világítva, élesen emelkednek ki a sötét háttérből. Az alakok rajza, a tájképelemek megfogalmazása és hangulata, mindenekelőtt pedig a teret, a távlatot érzékeltető perspektivikus ábrázolás, erős nyugati hatásra vallanak, s amellett tanúskodnak, hogy a kép az említett típushoz tartozik és a XIX. század műve. A többszörös keretfoglalat díszítése egészen szokványos, s a reprodukcióból elhagytuk, hogy magát a festményt nagyobb méretben mutathassuk be.

16 Hangsúlyoznunk kell, hogy az indiai gyűjtemény festészeti anyagában egyenetlenség, aránytalanság mutatkozik. Mogul festményeink adják a nagy többséget, viszont a nagyjelentőségű, különleges művészi értéket jelentő rádzsput iskolát csupán két mű képviseli, s ezek közül is az egyik alig emelkedik az átlagos színvonal fölé. Nincs egyetlen rádzsput festményünk sem, amely a legjellemzőbb stílust példázhatná, s a Krisna-legenda témakörébe tartozó, Indiában ma is elég nagy számban található és megszerezhető festményekből sincs példány a gyűjteményben. Ezek a hiányosságok, onnan erednek, hogy anyagunk túlnyomóan ajándékozásoknak köszönhető: így lehetőség sem nyílt a céltudatos kiválasztásra. Törekednünk kell tehát a hézagokat tervszerű gyűjtéssel mielőbb kiküszöbölni, hogy a gyűjtemény valóban tanulságos és áttekinthető képet adhasson az indiai festészetnek itt tárgyalt fontos szakaszáról. J5 L. a 12. sz. képet J. Auboyer „Indián Miniatures" c. cikkében (Graphis, Zürich, 1948, 23. sz.). A Krisna-képmás előtt hódoló alak ugyanazt a személyt ábrázolja, mint a mi festményünk. 10 Színes, nem kielégítő reprodukcióban közölte Homér Lajos, id. m. IV. tábla.