Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
B. Koroknay Éva: Mariaual le Jeune munkái és „reversi" játékok az Iparművészeti Múzeumban
ban adott kártyalap képe helyezkedik el, mindegyiknek közepében a francia kártya négy színének ábrázolásával. A szelence belseje a négy dobozkának megfelelően négy osztású. A dobozok téglányalakúak, fedelük leemelhető, mindegyiken egy-egy kártyalap körvonalban adott rajza, ennek közepében a francia kártya egy-egy színének jelölése látható. A dobozkákat elszórt csokrok díszítik. A fiche-k hossznégyszög alakúak, sima fehér színűek, mindegyiknek közepében — attól függően, hogy melyik dobozhoz tartoznak — a francia kártya színeinek egy-egy ábrázolását látjuk. Hátlapjuk színes márványozású. Az irodalomból tudjuk, hogy a „Reversis" játék a XÍX. sz. folyamán is él, 24 de tárgyi emlékünk is alátámasztja ezt, másik játékunk ugyanis a XIX. sz. első feléből származó munka. 25 A trapézalakú dobozkák ugyanilyen" alakú, de nagyobb méretű tálcán vannak elhelyezve, és karton gyűjtődoboz tartozik hozzájuk. A tálcának kissé kihajló pereme van, valószínűleg a „corbeille" szerepét töltötte be a játékban. A tálca pereme és a dobozkák oldala préselt arany papírral borított, az előbbinek lapján s az utóbbiaknak fedelén pedig üveg alatt ,, petit-point" virágcsokrok képezik a díszítést. A dobozkák külseje színben nem különül el egymástól, csupán "a bennük levő játék jegyek. Ezek kék, piros, okkersárga, illetve barna színre festett, fehérrel kereteit csontlemezek, melyek a szokásos háromféle formát követik. Mint már a Lasca-idézet is mutatja, de mint a francia elefántcsont példányok is tanúsítják, a játék elsősorban a főúri körökben volt elterjedve. Az Arten der Spiele leírása szerint, a XVIII. sz. közepétől kezdve ismét általánosabb kedveltségnek örvend. Ettől az időtől kezdve a játékkal foglalkozó könyvek terjesztik ismeretét, úgy, hogy a polgárság is megismerkedik vele. Említett XIX. századi példányunk lehet, hogy már a polgárság igényeit volt hivatva kielégíteni. Megállapíthatjuk, hogy Magyarországon is, úgy mint külföldön, csak a magasabb arisztokrácia körében lehetett ismert a „reversis" játék, erre mutat az a körülmény is, hogy porcelán játékegyüttesünket egy magyar gróf (Keglevich István) ajándékozta 1903-ban a múzeumnak. Éppen ezért, mert a Itülföldi orientációjú főrangúak szórakozása a „reversis", a magyar irodalomban nem találkozunk említésével, legfeljebb a főként Bécsben élő arisztokrácia XVIII. századi mémoires-irodalmában akadhatunk nyomára. Jóllehet a játék a XIX. században már valamivel általánosabbá vált, Magyarországon nem lehetett nagyon elterjedt később sem. Kisfaludy Károly 20 Tollagi Jónásában egész sereg kártyafajtát felsorol, ezt azonban nem találjuk közte. Kétségtelen azonban, hogy hazánkban a XIX. sz.-ban is inkább a városi polgárok, mint a vidéki kisnemesek körében kell keressük követőit. « 24 Allgemeines und vollständiges Spielfauch stb. Wien, 1846. 231—-235. old. („Le Reversy oder du Reversis" címmel). 25 Ltsz. 54.1261.— Méret: 7,3X7,3, átm.: 11,2, mag.: 2,5 cm. Tálca 16,4X16,4, átm.: 25,4, mag.: 1,9 cm. 2<i Kisfaludy Károly minden munkái. Bp., 1892. 99. old. (Tollagi János mint házas, 1826.)
