Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Nekám Lajosné: Az Iparművészeti Múzeum XV. sz.-i patikaedényei

Az Iparművészeti Múzeum XV* sz.-i itáliai majolika patikaedényei Nekám Lajosné Majolikán XV—XVI századi itáliai, ónmázas, gyakran művészi festéssel díszített kerámiát értünk. Máza.i díszítése izlám-közvetítette keleti kultúrhatás befolyását tükrözi. Elnevezése, mint ismeretes, Majorca szigetével kapcsolatos.

2 Ezeknek az edényeknek elterjedése a vagyonosok megrendelései mellett elsősorban a patikáknak köszönhető,

3 amelyeknek száma és jelentősége a XIV. századtól kezdve, a gyakori pestisjárványok miatt, igen megnőtt. Nagy kórházaknak házi patikáik voltak, mint az Ospedale di Santa Maria della Scalanak Sienában (alapítva 1349-ben), és az Ospedale di Santa Maria Novellának Firenzében (alapítva 1338-ban). A gyógyszerek egy része, drága keleti eredetű cikk: fűszer, olajok, festék, kenőcs stb. volt. Egy részüket speciális edényformában, a hengeres testű, ónmázzal borított albarellokban szállították Itáliába. Ezeknek a ritka és életfontosságúnak hitt cikkeknek az árusításával a patikusok vagyonos polgárokká lettek, akiknek gyógyszertára — Spezieria — dúsan berendezett reprezentációs helyiség is volt és társas összejövetelek célját is szolgálta. A kolostorok gyógyszertárait hasonlóképpen rendezték be. A polcokra gyakran díszes patikaedények kerültek, nem mint dísz, hanem mint használati tárgyak, és formájukat is ez a körülmény határozta meg. A korsóformákban szirupot, az albarellokban darabos, nyúlós gyógyszert tároltak. Némelyik gyógyszerészkönyv, mint az „Ortus Sanitatis"

4 pontosan előírta, hogy milyen edényben, milyen szer tartható: „... destillált és ecetes víz agyagkorsóban és kőedényben, szirupok korsóformájú edényekben tartandók". Az albarelló nevét etimológiailag az olasz albero-fa, illetve albarello (kis fácska) szóból szokták levezetni, mivel a Keletről származó gyógyszerek bambuszszárból 1 Az iszlám kultúra terjedésével, a keleti eredetű ónmáz használata az Apenninifélszigeten már a XIV. században ismert volt, bár feltalálását Cipriano Piccolpasso: „Li tre libri dell' arte del vasaio" 1556—57-ben írt munkájában tévesen Luca della Robbiának tulajdonította. Alkalmazása már jóval előbb ismert volt az olasz fazekasok előtt, mert Pietro del Buono 1330-ban Polában írt munkájában a „Margerita praeciosa"-ban az ónt már akkor a fazekasmáz lényeges alkotórészének ismerte. (Gaetano Eallardini: Corpus della Maioiica Italiana. Róma, 1933). 2 Majorca, olaszosan Maioiica, a Balleari-szigetek egyike. Közvetítő kereskedelmet bonyolított le az iszlám Spanyolország és az olasz félsziget között, E szigetről indult ki a fémfényes mázas árut szállító hajó Itáliába, s a sziget neve átszármazott az árura. 3 Európában az első patika a XII. században nyílt meg az arab kultúra befolyása alatt fejlődő Nápolyban. (Baradlai—Bársony: A magyar gyógyszerészet története.) 4 Hermann Peters: Aus pharmazeutischer Vorzeit in Bild und Wort. Berlin, 1891, 29. p. „Gedruckt vnd volendet diser Herbarius durch Hannsen schönsberger

... tag Anno MCCCC vn in dem LXXXVI. jare."