Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Nekám Lajosné: Az Iparművészeti Múzeum XV. sz.-i patikaedényei
készült dobozokban kerültek használatba Itáliában. — „El barani" a keleti nyelveken fűszertartót jelent. Ujabban innen származtatják elnevezését. 5 Az albarelló ábrázolása a kortársak képein és fametszetein a XV. század közepétől jelenik meg. Mint virágváza szerepel Hugo van der Goes „Pásztorok imádása" Portinari-oltárképén az Uffiziben, továbbá Carlo Crivelli Annunziata, képén (National Gallery, London). — Ghirlandajo Szent Jeromos freskóján az Ognissantiban, Firenzében, a polcon albarellókat látunk, úgyszintén az 1532-ben megjelent Burgkmair illusztrálta Petrarca: „De remediis utriusque fortunae,, (I. 22.) című munkájában. A polcokon a patikaedényeknek csak egyik oldala volt látható. Ide" került az alakos díszítés és a XV. század végén megjelenő gyógyszerfelírás is. Ha az edény testét díszítmény borította, lobogó szalagra festették az útbaigazító gyógyszerfelírást. A patikaedények díszítésében a renaissance gazdag és színes motívumkincse vonul fel. Erős színhatásra törekedtek, amit kevés, de váltakozva felrakott színnel értek el. A kezdeti mangánkék, rézzöld, barnák j mellé, a narancs, a kék többi árnyalatai is hamar sorrakerültek. A piros és arany színek titkának felfedezése csak egyes kiváló művészeknek sikerült a XVI. század közepén, de haláluk után ez egy időre ismét feledésbe merült. A mázba mártott edényre az agyag beszívóképessége miatt gyorsan kellett festeni. Az utólagos javítgatás így alig volt lehetséges. E gyors eljárásból adódott sokszor a felületes rajz és elnagyolt ábrázolás. A patikaedény felületét a kor díszítő stílusának megfelelő minta borította. A XV. században főleg híspano-mór fazekas-előképek után dolgoztak. Tovább éltek a gótikus elemek, de a század végén megjelentek a quattrocento jellegzetes díszítőelemei is. A legkorábbi majolikák kedvelt motívumai: Keletről származnak a sematikus vékony indájú levelek, hat pöttyből alkotott virággal, a fonott szalag, arabeszk, stilizált lótusz, pávaszemminta, és a textilanyagokról jól ismert állatfigurák. A nyugati kultúrkör elemei: a csipkézett, gótikus, ú. n. tölgyfalevél, különféle figurális ábrázolások, mellképek, dús levélkoszorű, angyal, Szt. Bernát sugárjel, és a megrendelők címerei. \ Ezekkel a motívumokkal díszített majolikák kb. 1425—1500-ban készültek, az ú. n. „stile severo" kialakulásakor. ,; Ebben az időben a legfontosabb majolikaközDontok: a század első felében és közönén virágzó Firenze, maid a század második felében és vesén az egész olasz majolikaművészetben irányítóvá váló Faenza. A favence elnevezés e városról származott át a művességre. ízlésesen díszített edényeket készítettek a XV. század második felében a sienai, caffagioloi, casteldurantei keramikusok is. Az Iparművészeti Múzeum kerámiagvűiteményében szép számmal szerepelnek korai itáliai nalikaedények, melyeknek legjellegzetesebb darabjait az alábbiakban mutatjuk be. 59. képünk, legkorábbi edényünk. Ilyen típusú edényt már több szerző kimerítően ismertetett. Szélesnyakú váza, oldalán két lapított füllel. Fehér mázán barna vonalakkal rajzolt, maneánkék pasztával vastagon felrakott, elhanyagoltan festett, cakkos raizú tölsvfalevél. (Famiglia zaffera in rilievo.) Felületén a mangánkék paszta üvesesen fénylik. Magassága: 15 cm. Az idevonatkozó forrásmunkák alapján a XV. század első feléből származó firenzei munkának határozhatjuk meg. Az első itáliai gyógyszertárakat evvel az 5 W. Born: Arzneigefässe in Europa vom Mittelalter bis zum 19. Jahrhundert. Ciba Zeil Schrift, Basel, 1941, No. 73. Gaetano Ballardini: La Maioiica Italiana, Firenze, 1938. 0 G. Ballardini kiváló majolikaszakértő La Maioiica Italiana c. munkái a útmutató maiolikatáblázatát tartottuk szem előtt, mikor bemutatásra kerülő edényeinket, a maiolikaművesség különböző szakaszaiba osztottuk. A különböző stílusok olasznyelvű elnevezése tőle származik.
