Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Major Gyula: A japán fametszetművészet kialakulása és a Torii-iskola

kap ebben az új művészeti ágban. És éppen ezeknek a témáknak művészi feldolgozása az, ami a japán fametszetművészetet ónálló művészetté teszi és kiemeli az alkalmazott, vagyis az iparművészet területéről, ahová egy időben be akarták sorolni. Az önálló japán fametszetművészet Moronobu nagy úttörő munkájával indul meg. Az előző kor primitív művészete, amely Moronobu fellépte előtt kizárólag a Tosa és Kano iskolának a stílusában dolgozott, nemcsak Yedoban, hanem az illusztrált könyvek nyomtatásában Yedonál előbbre járó nagy városokban, Kyotoban, Osakában is átalakul. Az ukiyo-e stílus szinte kizárólagosan terjed el. Moronobunak és irányzatának hatását igazolja Japán e korban élő második nagy könyvillusztrátora, Sukenobu, aki Kyotoban számolja fel a régi primitív fametszetek technikáját és stílusát. Hogy Kyotoban Sukenobu ragyogó művészete után sem tudott kialakulni egy második fametszetközpont, annak okátv főleg gazdasági és politikai okokban kell keresni. ; Kyoto a XVI. században megszűnt politikai és kereskedelmi központ lenni. Ha az 1540-es években tökéletesen elpusztult Kyoto újra épült is, a háttérbe szorított császári hatalom, a tradíciókhoz való merevebb ragaszkodás, az erkölcsök szigorúbb ápolása nem kedvezett ez életvidámságot kedvelő műfaj helyi kibontakozásának. Mindent Yedo szívott el. Kyotoban főleg azok a művészeti és iparművészeti ágak virultak, amelyek elsősorban a feudális osztályok igényeit elégítették ki. A japán fametszetművészet tipikusan yedoi művészet lett. A yedoi életforma hozta létre; a mesterek túlnyomó többsége vagy yedoi származású, vagy oda bevándorolt mesterek. Elsősorban a yedoi idegenforgalomra és a szórakoztató iparra, ennek légkörében élő yedoi polgárságra támaszkodott, illetőleg ehhez szólt. A gyorsan fellendült japán fametszetművészetben egymás után tűnnek fel a különböző iskolák. Már a XVII. század első felében egymás mellett működik a Kaigetsudô-, a Torii-, az Okumura-, a Nishikawa- és a Moronobu által alapított Hishikawa-iskola. A fametszetművészet technikájának gyors kialakulását, a mindig újabb és újabb technikai kivitelezést, az egyre művészibb új színeknek az alkalmazását, a vásárlóközönség újdonságok utáni vágyának a kielégítését a kiadók közötti nagy versengés is előmozdította. Mindig újat, meglepőt, mind színekben, technikában, mind kompozícióban — ez a fametszetművészet fejlődésének fő mozgató rugója. Az az iskola, amely ezt nem vette tudomásul, csak rövid ideig maradhatott fenn. A Torii-iskola nyolc generáción keresztül tudta magát tartani. Fennmaradását elsősorban annak köszönhette, hogy a fametszetművészet nagy századában, a XVIII. században az iskola négy generációja mindig fel tudott mutatni egy-egy olyan jelentős mestert, akik művészetükkel és technikájukkal a legelsők között álltak, mint ahogy azt Kiyonobu I., Kiyomasu I., Kiyomitsu I. és Kiyonaga művészete igazolja. Terii-iskola tárgyalása a japán fametszetművészet kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban természetesen hiányosnak tűnhetik fel. Művészete azonban jól illusztrálja a fametszetművészet fejlődését és igazi lényegét.