Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Major Gyula: A japán fametszetművészet kialakulása és a Torii-iskola
szethez, ami abban is megnyilvánult, hogy a kabuki színészt a társadalom kivetettjeként kezelték, míg a nö-színész udvarképes volt. Egyik álláspontnak sem adhatunk igazat. Az kétségtelen, hogy a szórakoztató ipar a fametszetek kibontakozásának korai szakaszában már fel-, ismerte a művészi grafika reklámerejét, és igyekezett is azt felhasználni. Azonban semmiképpen sem lehet azt állítani, hogy a korai fametszet művelői kizárólag erre állították volna be magukat. Témáik között kezdettől fogva szerepeltek olyanok is, melyek a korabeli Yedo polgárságnak vágyait, kívánságait, érdeklődési körét szolgálták, tehát egy új osztály létét tükrözik. Azoknál a mestereknél, akik metszeteiket saját kiadásukban adták ki (Masanobu, Harunobu stb.), a reklámjellegű lapok kisebb számmal szerepelnek. De ezeknél a mestereknél is sok esetben akaratlanul a metszetek jó része a reklámot szolgálta. Gondoljunk csak Harunobu híres modelljeire: Osenre vagy O-fujira, akiknek többszöri szerepeltetése a legnagyobb reklámszolgálatot tette azoknak az intézményeknek, melyeknek szolgálatába állottak (egy teaháznak és egy fogvájót árusító üzletnek). 21 Arra is érdemes rámutatni, hogyha egyes mesterek művészi meggyőződésből megtagadták egyes reklámjellegű témakörben való dolgozást (pl. színészképek készítését), mint pl. Masanobu, Harunobu, Köryüsai, Eishi, vagy Utamaro, ugyanakkor ezek a mesterek az oiranok, a teaházi leányok ábrázolásában annál nagyobb tevékenységet fejtettek ki. Reklám jellegűnek kell tekinteni a fametszetes könyvek egy bizonyos csoportját, a shungwákat. 22 Moronobutól kezdve végig a XIX. század második feléig minden jelentős mester több shungwakönyvet készített, és ezeket főleg a Yoslnwaraban árusították és végső fokon a Yoshiwarát szolgálták. A fametszetes könyvek nagy százalékát teszik ki a Yoshiwaráról és az oiranok életéről szóló és a különféle oiran-ábrázolásokat tartalmazó könyvek. Ezek is mind reklámmunkák voltak, bármilyen művészi megoldásokkal készültek is. A fametszetművészet témáinak jelentős hányadát képezik a meishok, a látképes ábrázolások (fametszetes könyvekben és egyes lapokban egyaránt). Ezeknek ősi formáját megtaláljuk már Japánban, a templomok által kiadott képes ábrázolásokban, és ezeknek a képeknek a forgalombahozatalánál a rejtett cél a templom forgalmának a felemelése volt, mert a zarándokok jelentették adományaik révén a templomok fő bevételi forrását. A Tokugawa-korszakban kialakult idegenforgalom egy politikai rendelkezés eredménye volt. Ha a meishokat nem is tekinthetjük kimondottan reklámképeknek, de létrejöttüknél és nagymérvű elterjedésüknél a nagy idegenforgalom jelentős szerepet játszott. A japán fametszetművészet többi témái kívül esnek a művészi reklám határán. Ezek a témák széles síkon mozognak: történelem, irodalom, művészet ábrázolása, tudományos témák, erkölcs, nemesebb érzelmek ábrázolása, a különböző társadalmi osztályok életének ábrázolása egyaránt helyet 21 Rumpf: Meister der Jap. Farbenholzschnittes. 22 Shungwa (tavaszi festmények, szerelmi festmények), fametszetes könyvekben szövegmagyarázatokkal adott erotikus munkák neve. A japán fametszetes könyvek egvik legelterjedtebb műfaja, és minden számottevő mester készített több shungwát. Rendszerint a Yoshiwarában árusították. A sok betiltás ellenére is állandóan új és új shungwák jelentek meg, legtöbbször álnévvel.
