Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Major Gyula: A japán fametszetművészet kialakulása és a Torii-iskola
A japán fametszetművészet továbbfejlesztésében, a könyvillusztrációkról az egyes fametszetlapokra való áttérésben a kezdeményezés és a kivitelezés a Torii-iskola érdeme volt. A Torii-iskola egyben a japán fametsző iskolák között a leghosszabb életűnek bizonyult, és 250 év után is, a század harmincas éveiben még fennállott. 19 Megszakítás nélküli folyamatosságát elsősorban annak köszönhette, hogy következetesen kitartott alapítójának, Kiyonobunak eredeti célkitűzései mellett. A Torii iskola kezdettől fogva felismerte a művészi grafika reklámlehetőségeit, és azokat fel is tudta használni a színházi világ reklamírozására. Az a körülmény, hogy Kiyonobu felléptekor oly kiváló művészek (színészek) működtek, mint Danjuiö I., Nakamura Denkurö I. és mások, ezeknek a színészeknek nagy népszerűsége késztethette Kiyonobut a színészek sokszorosítható portréinak elkészítésére. Az első ilyen metszeteknek nagy közönségsikere lehetett, mert a legrövidebb időn belül maguk a színházak lettek az ilyen típusú metszetek legszorgalmasabb rendelői. A színházi reklám-metszetek készítése a Torri-iskola mindenkori legfőbb feladata volt, és a színházak a későbbi időkben is mindig tiszteletben tartották az iskola előjogait. Bár a későbbi időkben az Utagawa-, előtte a Katsukawa-iskola erősen ráállt a színészmetszetek készítésére, a színházak vezetősége azonban elsősorban a Torii-iskolát bízta meg leggyakrabban az ilyen metszetek készítésével, és egyebekben is az iskola mindenkori sorsát a maguk ügyének tekintették. 20 A fametszetek felhasználása a színházi világ reklamírozására már a legkorábbi időkben sem elszigetelt jelenség. Vele párhuzamosan, részben már az első Torii mestereknél, de a többi más korabeli mesternél is kiterjed a szórakoztató ipar más terrénumára, így az oiranok, a kurtizánok világára is. A legkorábbi .fametszetlapoknál e két témának, a színészek és oiranok ábrázolásának domináló szerepe felveti a problémát, hogy mennyiben kell reklámművészetnek tekinteni a japán fametszetművészetet. A japán fametszetművészettel foglalkozó nyugati, de maga a modern japán szakirodalom is azt a gondolatot ébresztheti az olvasóban, hogy a szerzőknek az az elgondolásuk, hogy ha a fametszetlapoknak erősen reklámjellegű oldalát kihangsúlyoznák, úgy lealacsonyítanák a japán fametszetművészetet. Ezért ez a szakirodalom a metszeteket funkciójuktól függetlenül, tisztán művészeti szempontok szerint tárgyalja. Vele szemben áll az a hivatalos japáni állásfoglalás, amelyet az európaiak a mult század ötvenes éveiben ismertek meg, s amely japáni álláspont csak évtizedek múlva, tisztán nyugati hatásra változott meg, mely megítélés a fametszetművészetet nem tekintette valódi művészetnek, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy az uralkodó osztályon kívül egy másik osztálynak is lehet művészete. A 'fametszetművészetet szinte kizárólagosan az üzleti világ, a szórakoztató ipar reklámművészetének tekintette, melynek semmi köze a magasabb művészethez, éppúgy mint a kabuki drámaírásnak és játéknak (a polgári. színművészetnek) a hivatalos drámai művészethez, a rö-művé19 L. Ukiyoe Dai-ji-ten: Kiyotada shi-dai címszó alatt. 20 Torii Kamejirót, aki Kiyomitsu I. után átvette a Torii-iskola vezetését, tehetségtelen sége miatt kényszerítették a színházak a Torii-iskola vezetőségéről való lemondásra. Egyben a színházak kieszközölték, hogy Kiyonaga legyen az iskola vezetője és a negyedik Torii. Torii Kiyonaga csak adoptálás révén lett a család tagja.
