Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

B. Koroknay Éva: Mariaual le Jeune munkái és „reversi" játékok az Iparművészeti Múzeumban

Valamennyi doboz és játékbárca az alapszínen kívül is színezett, főként zöld és sárga mintájú, a karcolások fekete és piros színűek, gyakori a pirossal pontozott alap. A dobozok kivitelében feltétlenül tapasztalható kvalitásbeli és stiláris eltérés. Rámutattunk már a gyöngyházból faragott delfin kiemelkedő finomságaira. Meg kell állapítanunk továbbá, hogy mindkét együttes fehér játékbárcái azonos kézre mutatnak. Feltehetőleg ugyanettől a kéztől valók a berakásos dobozkák fedelének gazdag belső díszei is. Mesterük —- talán maga ,,mariaual le Jeune" — szívesen alkalmazza a pávaszemszerű, apró mintákat. Ez a dísz jelenik meg mindkét fehér doboz alján, és csakis a fehéreken. így a gyöngyház berakásos fehér dobozt, valamint mindkét játék fehér színű játékbarcáit az ő munkájának tarthatjuk. A másik fehér doboz fedele kívül és belül egyaránt megegyezik a többiekkel, ezért ennek csak alsó részét tulajdoníthatjuk ugyanezen mesternek. A megfogalmazásból és a kivitelbeli különbségekből arra lehet következtetni, hogy a jelzett mester, „mariaual le Jeune", nem egyedül dolgozott, hanem a kor szokása szerint műhelye volt Párizsban. A játékok gazdag kivitele s a játéknak magának, melyhez használták, előkelő helye arra mutatnak, hogy a műhely megrendelői a főrangúak köréből kerültek ki. Ugyancsak „mariaual le Jeune"-től való és a leírás szerint a mi tisztán elefántcsont együttesünkkel csaknem mindenben megegyező játékokat ismertet Brinckmann a hamburgi Iparművészeti Múzeum katalógusában.

5 Ugyanitt megállapítja, hogy ezek a „reversino" vagy „Jeu de Reversi" nevű kártyajátékhoz tartoznak. A fenti kártyajátékot több egykorú forrásból ismerjük. Foglalkozik vele Ferdinand Tellez „Deliciae post labores" c. Tortonában megjelent munkájában, és a francia l'Académie des Jeux. Továbbá az 1769-es Nürnbergi Arten der Spiele

0 és Diderot 1775-ös nagy enciklopédiája.

7 Korántsem törekszünk itt a „Reversi" irodalmának teljességére, erre vonatkozólag csak néhány kiragadott példát hoztunk fel. Valamennyi leírás megegyezik abban, hogy a játék spanyol eredetű, de már korán nyomára bukkanunk az olasz szépirodalomban is. A XVI. sz.-ban Lasca, vagyis Grazziani

8 így ír róla: „La ronfa

9 e da fornari e da tintori, Ma per rovescio poi la rovescina, E da principi giuoco e da signori."

10 5 J. Brinckmann, i. m. 725. old. 6 Teljes címe: Die Kunst der Welt erlaubt mitzunehmen in den verschiedenen Arten der Spiele, so in Gesellschaften höhern Standes, besonders in der Kais. Kön, Residenzstadt Wien üblich sind ... Erster Theil

... Nürnberg, 1769, 229—236 old. 7 Encyclopédie, ou dictionaire Raisonné des scientes des arts et des metiers,

... publié par M. Diderot A Livourne, 1775. XIV. kötet, 216—217. old. < 8 Anton Francesco Grazziani, írói álnéven Lasca, szül. Firenze, 1503. márc. 22., megh. u. o. 1584. febr. 18. 9 „La ronfa" = horkolás, itt bizonyos fajta kártyajáték, népies nevén: „carte a monte". L. Tommaseo—

Bellini, Nuovo Dizionario della lingua Italiana, Pisa, Roma, Neapöli, 1879. „Ronfa" címszó alatt. 10 Tommaseo—

Bellini I. M. „Rovescina" címszó alatt, további hivatkozás: Lasca, Rime 2. 50.