Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Szabolcsi Hedvig: Adalékok az intarzia magyarországi fejlődésének kérdéséhez. Az Iparművészeti Múzeum három intarziás bútora
ládánkon mutatkozó kompozíciós lazaság, az ábrázolt tárgyak kevésbé pontos megformálása, és a technikai kidolgozás elnagyoltabb, kevesebb gyakorlatra valló volta. A Ryff-szekrényt a 3. szekrényhez a hangszerábrázolások kapcsolják. Mindkét esetben lényegében ugyanazokat a hangszereket találjuk. A Ryffs?ekrényen több a fuvolafajta, szerepel hárfa is, és egy kottafüzet. Ilyen a mi tárgyunkon nincsen. Helyette duda látható. A Ryff-szekrénnyel szemben a mi szekrényünkön feltűnik az egyes hangszerek pontatlan ábrázolása. Különösen feltűnő ez a két háromhúros vonós hangszernél, amelyeket éppen emiatt csak hozzávetőleg tudunk meghatározni. A pontatlan hangszerábrázolást csak aláhúzzák a perspektívahibák, a rosszul rövidülő lant, a viola da gamba oldalkávájának nem tiszta rajza, az egyes hangszereknek egymáshoz rosszul arányított méretei (pl. a pommer jóval hoszszabb a lantnál) és magának az intarziának technikai gyakorlatlansága. Ezt a technikai gyakorlatlanságot még szembetűnőbbé teszi egy másik anagólia, amelynek ábrázolásai szintén a 3. szekrényhez kapcsolódnak. Egy 1566-ban Augsburgban készült díszszekrény 20 külső intarziás borítása Lorenz Stoer rajzai után készült. Tárgyuk a múlandóság szimbolikus ábrázolása. A rendkívül gazdag, bonyolult kompozíció és a keretdísz egyes elemei részben az analógiaképpen felhozott, az Iparművészeti Múzeumban lévő délnémet kabinetszekrénnyel, de sok vonatkozásban a három tárgyalt kisszekrénnyel is rokonok. Érdekes újabb analógiák leginkább a 3.-al kapcsolatban mutatkoznak. Ilyenek a perspektivikusan ábrázolt téglarakás és az azokból kimeredő pallók, épületromrészletek, a mindegyik szekrénynél tárgyalt kissé stilizált füves csomók, a keretdísz stb. E délnémet díszszekrény intarziáinak rajzait készítő Lorenz Stör munkássága nagyban hathatott az egykorú intarziaművészetre, 27 Dél-Németországban közvetlenül, és az ottani rajzok után készült intarziás bútorok nyomán, közvetve, távolabb is. „Geometria et Perspektíva" c. fő műve és egy másik, perspektivikus romokról készült sorozatának fametszetei kitűnő mintarajzai lehettek a dél-németországi intarziának. Feltehetjük, hogy egy ilyen után készült láda vagy kis szekrény lehetett a mi 3. szekrényünk előképe is. Az eredeti olasz intarzia így ért el tehát egyik oldalról, bár nagy kerülővel és sok új színnel gazdagodva, átformálva hazánkba. De amikor megállapítjuk, hogy ezek a ládák délnémet, illetve svájci mintaképek után készülhettek, arra is fel kell figyelnünk, ami bennük egyéni, arra a sajátos ízre, amely magyarrá teszi és hozzákapcsolja őket bútorművességünk XVI—XVII. századi fejlődéséhez. De ehhez szükséges, hogy az olasz intarzia közvetlen magyarországi útját is röviden felvázoljuk. Ez a közvetlen út Mátyás udvarába vezetett, ahol a számos kiváló művész között asztalosok, intarziakészítők is voltak. Ök ismertették meg nálunk a művészi bútorasztalosságot és a díszítő művészet ez új vívmányát, az intarziát is. Munkájuk kapcsán helyi műhelyek alakultak a XVI. század elején, 2,; U. n. Wrangel-Szekrény, Augsburg, 1566. Münster, Westfal. Landesmus. x Deutsche Kunst und Kultur von Dürers Tod bis zum Dreissigjährigen Kriege 1530— 1650. Germanisches Nat. Museum, Nürnberg, 1952. 27 Lásd 14. sz. jegyzet. lO. Iparművészeti Évkönyv. — 9997. 145
