Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 5. (Budapest, 1988-89)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - Egy elfelejtett katonaelődünk: Boros Ádám cs. kir. altábornagy (Dr. Zachar József)

A Szent István Rendet 1884-ig kizárólag nemesi származású férfiak kaphatták meg; egyébként polgári jellegű, tehát nem katonai érdemek elismerésére szolgált. Egyidejűleg csak 100 tagja lehetett - így a Monarchia összeomlásáig mindössze 1703 rendtagot avattak, igaz, néhányukat háromszor, mert mindhárom fokozatot elnyerték. Különösen nagy kitüntetés volt a gyémántdíszítmény, amelyet elsők között kapott meg József nádor, 1845-ben. Bár a Renddel kitüntetett személyek névsorában szép számmal találjuk magas hivatalt viselt magyar nemesek neveit, az adományozások a mindenkori birodalmi érdek szerint történtek. 1810-ben például Bonaparte Napóleon, 1815-ben viszont az ő legyőzői által francia trónra ültetett XVIII. Lajos lett a Rend lovagja. A magyar szabadságharc leverésében szerzett érdemeiért Paszkievics orosz nagyherceg 1849-ben gyémántdíszítményt, Haynau 1850-ben nagykeresztet kapott. A kiegyezés alkalmából gróf Andrássy Gyula miniszterelnök megkapta a Rend nagykeresztjét. Arany Jánost pedig a lovagkereszttel tüntették ki. 1918 után a Rend tulajdonát képező irattár, rendjelek, öltözetek - mint magyar királyi rendéi - Ausztriától Magyarországra kerültek. Itt viszont nem lévén magyar király, az adományozás szünetelt, míg a II. világháború idején újra adományozásra került néhány darab. Egy elfelejtett katonaelődünk Boros Ádám cs. kir. altábornagy Kétszázötven évvel ezelőtt, 1739-ben, ma még ismeretlen közelebbi időpontban, a Vas vármegyei Czeteházán született Boros Ádám. A két generációval korábban az oszmánellenes küzdelmekben szerzett érdemeiért nemességre emelt és rákosi előnevet nyert család rendkívül szerény megélhetési lehetőségeire következtethetünk az ifjú katonai pályájának kezdetéből. A már 1756-ban kitört hétéves vagy harmadik sziléziai háborúban számára is megcsillant a társadalmi felemelkedés reménye. Családi háttere azonban csupán azt tette lehetővé, hogy 1758-ban közönséges legényként beálljon a Károly főherceg (a későbbi 2.) magyar gyalogezredbe. A következő esztendők kisháborús műveleteiben derekasan verekedett, ezért tizedessé, majd strázsamesterré léptették elő.