Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)

GÁBOR ÁRON TÜZÉRMÚZEUM, VÁRPALOTA - A löveg (Lugosi József)

kor is a kínaiak a támadó mongolok ellen kőgolyókat, hajítóágyúkat vetettek be. Eleinte a hosszabb ideig tartó töltés miatt idegenkedtek a lövegek csatatéri alkalmazásától. A 14-15. században már elegendőnek tartották, ha ezer katonára jutott egy löveg. A tüzérség a 15. század végéig a város vagy várostromkor kapott szerepet. Az ágyú nagy tömege (súlya) és célzási pontatlansága miatt hátrányos volt az ütközetekben és csatákban. A városok ágyúit rendszerint a várfalakra építették, vagy a vártoronyokban helyezték el. A 15. század végétől a csatákban is jelentősen fokozódott az ágyúk szerepe. Egy századdal később, aló. század első felében a tábori tüzérség csak egy sortüzet adott le a harc kezdetén, ezért Machiavelli a kézitusa elkezdése után hasznavehetetlennek tartotta. Véleménye szerint a tüzérség dörgésével pusztán félelmet kelt az ellenségben, és emiatt majd „hadseregek lemondanak ezekről a haszontalan lövegekről". Ebben a században megkezdték a tüzérségi tudomány elméleti megalapozását. Ballisztikus elméletek születtek és a kohászatban elért eredmények lehetővé tették a lövegek minőségének javítását.