Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)

GÁBOR ÁRON TÜZÉRMÚZEUM, VÁRPALOTA - A löveg (Lugosi József)

A tökéletesített tüzérség az erődítés művészetében hozott forradalmi változást. A17. században az egyre nagyobb számban megjelenő lövegekből már alegységeket (századokat) hoztak létre, a tábori tüzérséget pedig könnyű- és nehéztüzérségre osztották. Az ütegeket nem szervezési, hanem alkalmazási egységnek tartották. Ebben az időben kezdték meg a tüzérszabályzatok kidolgozását is, és hozzáláttak a csapatok rendszeres kiképzéséhez. A tüzértechnika további fejlődése a lövegek és töltetek tömegének csökkentését eredményezte. A 17. században a gyalogsági fegyverek hatására kialakult a vonalharcászat. Az ágyúk a gyalogság vonalába kerültek, és ez megkövetelte lőtávolságuk növelését. Felmerült a gyalogság követésének követelménye is, amelyet az ezredtüzérség meg is oldott. Erre az időszakra esik az ellenséges tüzérség elleni harc kezdete is. Az 1703-ban kezdődő kuruc szabadságharc megteremtette az önálló magyar hadsereget. II. Rákóczi Ferenc hadseregében a lovasság és a gyalogság mellett a harmadik fő fegyvernem a tüzérség volt. A csatákban fontos szerep jutott a tábori tüzérségnek, a mezei artilleriának. A kuruc tüzérség számos vonatkozásában eltért a megelőző kor tüzérségétől. Az ágyúkat és a lőszert manufakturális üzemekben gyártották, főleg Kassán, Munkácson és Érsekújvárott. A tüzérségi anyagok gyártása és az ágyúk kezelése véglegesen elvált egymástól a pattantyús már katona volt. A fegyvernemmé vált tüzérség megfelelő szervezetet kívánt. Kialakításában jelentős szerepük volt a francia tüzértiszteknek. A szabadságharc leverése után a kuruc hadsereggel együtt megszűnt a magyar tüzérség. A császár rendeletére a várakban levő tüzérségi anyagot kiszállították az országból. A 17. század végén és a 18. század elején a tüzérséget a legtöbb országban végleg a hadsereg kötelékébe vonták, megfosztották középkori céhjellegétől, fegyvernemmé nyilvánították. Az egyre korszerűbb lövegek elterjedésével megváltozott a tüzérség szervezése és alkalmazása is. A18. század végén, amikor a hadseregeket viszonylag nagy számú, könnyű 3-6 fontos lövegekkel látták el - amelyekkel képesek voltak minden esetben támogatni a gyalogságot - Napóleon megszüntette az ezredtüzérséget, és az azonos űrméretű lövegeket ütegekbe szervezte. A 19. század első fele a lövegek fejlődésének új szakaszát nyitotta meg. Tökéletesítették a lövegtalpakat, szabályozták a lövegek tömegét. A cső tömegét a lövedék tömegének 150-szeresében, hosszát pedig az űrméret 16-18-szorosában állapították meg. Mivel a hatásos lőtávolság nem érte el az 1500 métert, illetve a találati valószínűség is igen kicsi volt, kísérletezni kezdtek e kedvezőtlen paraméterek megjavítása végett. Ezt részint a lövedékek forgásával igyekeztek megoldani. A francia La Hitte, az angol Armstrong huzagolt csövű, míg Lanchaster ellipszis keresztmetszetű, sima csövű lövegeket szerkesztettek,