Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 1. (Budapest, 1984-85)
Gábor Áron rézágyúja…
Gábor Áron rézágyúja... A hangulatos környezetű, volt Zichy kastély termeiben és parkjában elhelyezett tüzérségi bemutató, múzeumunk várpalotai tüzérmúzeuma, ünnepi aktusra készül: Gábor Áron nevét veszi föl. Ez alkalomból új Gábor Áron emlékművet avatnak majd a parkban, a kastély előcsarnokában pedig a névadó életpályáját bemutató kamarakiállítás kapott helyet, amellyel a 48-as szabadságharc tüzérségének is emléket kívántunk állítani. Ki volt Gábor Áron? Mindenki tudja: a 48-as szabadságharc székely ezermestere, aki harangokból diadalmas ágyúkat öntött, s legendás nevét népdalból tanuljuk meg már gyermekkorunkban. De mi a legenda háttere? Valódi életét, a több évtizedes határőr-szolgálat kényszerével megnyomorított, tehetséges fiú vergődését - hogy valamilyen módon tanulhasson, hogy a tudományok, különösen a tüzérségi ismeretek iránti mérhetetlen vonzódását kielégíthesse -, majd kiemelkedés helyett törekvései teljes csődjét, kevesen ismerik. Hiteles arcképe sem maradt ránk - arcmásának készítésekor rá nagyon hasonlító öccse volt a modell -, s személyes tárgya is alig. Néhány levél, a keze munkáját őrző intarziás asztalka - másolatban, fényképen a kiállításon látható. A forradalom és szabadságharc ideje a nagy lehetőség felvillanása: ha tehetségével a haza és a haladás erőit szolgálhatja, ezek az erők majd képesek jobbra fordítani népe és a saját sorsát. Aktív tagja volt a háromszéki radikális forradalmi csoportosulásnak, amely 1848 őszén az osztrák hadakkal szembeni ellenállást szervezte. Ekkor tette nevezetes fölajánlását, hogy ha támogatást kap, „lészen ágyú", amennyi kell. S lelkes segítőtársaival néhány hét alatt megteremtette az önvédelmi harc tüzérségét. 1849 tavaszán alkotókedve, tettvágya széles teret kapott. Hadfelszerelési üzemeket szervezett, ágyúgyárat létesített, alapanyag-ellátást szervezett, munkásokat toborzott és hadakozott az ellenséggel, de ugyanakkor a munkája során gyakran tapasztalt visszaélésekkel, kapzsisággal, nemtörődömséggel, hiúsággal szemben is. Egyik utolsó levelében keserűen fakadt ki azok ellen, akik e válságos időkben kitüntetésekért audienciáznak, ahelyett, hogy a haza védelmére fordítanák erőiket. Tudásáért, emberségéért munkásai, tüzérei bálványozták. A kiállításon olvasható egyik levelét munkásai orvosi ellátása ügyében írta a katonai főorvosnak. 1849 nyaráig mintegy 70 löveget gyártott az erdélyi honvédsereg számára, s foglalkozott a rakéta őse, a röppenytű készítésével is.