Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.

Mikó Imre kincstartó egy november 2-án kelt átiratában a következőképpen fogalmaz: „...s ha Nagyméltóságod a lázongás okát csakugyan a nemességben és a megyei tisztekben keresi, miért rohantatott meg és gyújtatott fel Fejérvár és Zalathna, miért öldököltettek le ottan az oláhok által számtalan ártatlan magyarok, midőn ezen helységekben sem földesurak, sem megyei tisztek az oláh népen zsarolást nem követhettek, minthogy azokban ilyenek nincsenek is?"

85 Mikó állításai azonban nem feleltek meg a valóságnak, hiszen a korábbi fejezetünkben már ismertettük, hogy az állami terheket a kincstári uradalmak lakosságán is a vármegye hajtotta be. A jobbágyok peres ügyeiket a vármegye törvényszékén keresztül intézték, és tegyük hozzá gyakorlati eredmény nélkül. A katonai végrehajtásokban és Varga Katalin elfogatásában a vármegyei tisztek is tevékeny szerepet vállaltak. A kolozsvári kiadású Honvéd című lap szintén megemlékezett a zalatnai eseményekről, elsősorban a szemtanúk visszaemlékezéseiből merítve. A cikksorozat tárgyilagosan, mindenféle túlzásoktól mentesen mutatta be a tragédiát.

86 A zalatnai menekültek sorsa mindig is nagy nyomást jelentett a magyar politikai vezetés számára.

87 A zalatnai nemzetőrség egykori tisztje, Knöpffer Vilmos

88 kamarai orvos felajánlotta szolgálatait Csányi László erdélyi kormánybiztosnak,

89 hogy ő, mint az események szemtanúja levezetne egy esetleges vizsgálatot. Csányi az ajánkozást elfogadva külön is megkérte Knöpffert, hogy amíg a bizottság ki nem száll, készítsen számára előzetes jelentést, hogy és mennyit raboltak a magán és álladalmi vagyonból.

90 A vizsgálat eredményéről 1849. május 19-én Knöpffer levélben tájékoztatta Csányi László közmunka és közlekedési minisztert. Az egykori szemtanú Knöppfer személyesen is megjelent Zalatnán, tájékozódott, bár hangsúlyozta, hogy a teljes körű szemlét csak a térség pacifikálása után lehet végrehajtani. Utalt az 1848 decemberében lezajlott császári vizsgálatra is, amelynek jegyzőkönyvét - álláspontja szerint - célszerű lenne megszerezni. Knöpffer végső következtetései az alábbiak voltak: A fő felelős Petru Dobra, mivel a második balázsfalvi gyűlés után titkos gyűléseket szervezett, és ezeken a zalatnai nemzetőrség ellen uszított. Nemegyei mindent megtett a katasztrófa megakadályozására, de a rendelkezésére álló eszközök rendkívül korlátozottak voltak. A nemzetőrség sortüzet a kritikus napon az váltotta ki, hogy a román felkelők tekintélyes 85 Mikó Imre a Gubernium elnökhelyettese Anton Puchner tábornoknak, amelyben bírálja politikáját és magaviseletét. Kolozsvár. 1848. november 2. Egyed Akos: 1848 Erdélyi Magyar Vezéralakjai. Marosvásárhely, 2004. 207. p. 86 Honvéd, 1849. 18-20. sz. 87 Csányi lt. 2244/p.ü. A Pénzügyminisztérium levele Csányi Lászlóhoz, amelyben a zalatnai menekültek megsegélyezéséről intézkedik. Debrecen. 1849. február 27. 88 Knöpffer Vilmos (1815-1882) 1840-ben szerzett orvosi diplomát Bécsben. 1841-ben Zaránd vármegye főorvosa, kincstári bányaorvos. Az erdélyi honvédseregben orvosként is szolgált, majd a szabadságharc leverése után újból Zalatnán bányaorvos. Dr. Zétényi Győző: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Budapest, é. n. 151-152. p. 89 Csányi lt. Knöpffer Vilmos levele Csányihoz. Nagyszeben, 1849. május 1. 90 Uo. Csányi levele Knöpfferhez. Kolozsvár, 1849. május 6.